Posted by Radnai György
A TRABANT- Trabant 601-es. A KOCSI!
Akkoriban. Nekünk is volt.
Ha jól emlékszem: negyvenötezer forintba került. Amikor néhány év múlva eladtam, (több vevő is volt!) akkor is kaptam érte negyvenötezer forintot.
Igaz: akkoriban két (jól látod: kettő) százalék volt az infláció.
Persze a kínálat…
Szóval: a Trabant 601. Botkormányos. Húzni-nyomni-forgatni kellett.
Kicsi volt. Zötykölődött. Alig gyorsult. Száz felett már nyöszörgött. Az M 7-en, az érdi kaptatóra csak kettesben vánszorgott föl.
Amikor négyen ültünk benne.
Semmi „extra”. De ment! A barátom egészen Londonig! Rá is csodálkoztak.
Ha bezártad és véletlenül benne hagytad akkor annyi.
Én is így jártam egyszer. Jött a vállfa-trükk! Kívülről egy késsel az ablakot letoltam egy kicsit.
Hogy beférjen a vállfa. És akkor megindult a játék: a kilincs eltolásával. A tizenötödik vállfa után sikerült.
Újra volt autóm!
Ami ment. Nekem: száguldott.
A tetőn csomagtartó. Arra raktuk a kiságyat, a kiskádat. Mentünk nyaralni. A három gyerekkel!
És elvitt! Akkor a Fertő tóhoz.
A Trabant 601-es!
Egyszer ellopták. Reggel ott hagytam a Lánchíd pestihídfőjénél. Este mentem a „sluszluval”.
Dugtam a „semmibe”.
Egy év múlva telefon: „magától lopták el a Trabantot” – ismeretlen női hang. „Összevesztem a fiúmmal, itt és itt megtalálhatja”.
Ott volt. Biztonsági zárral védve.
A Trabantom!
Újra együtt!
Rég vóot…