L.Ritók Nóra
>Sokat gondolkodom azon, vajon hogy lehetett volna másképp szervezni az uniós pályázatokat, hogy az a rengeteg pénz jobban hasznosuljon….
>Sokat gondolkodom azon, vajon hogy lehetett volna másképp szervezni az uniós pályázatokat, hogy az a rengeteg pénz jobban hasznosuljon….
Nyilván a kiírások fókusza a legfontosabb, meg az az indikátorrendszer, amit teljesíteni kell. Ha ezek nem problémafókuszúak, már fölösleges pénzkidobás az egész. A megvalósítás pedig csak fokozza a félrecsúszás igazolását. Mert ez a lényeg: az igazolás. Adminisztratív úton leginkább.
Régóta figyelem ezeket a pályázatokat, nemcsak a kiírásokat, hanem azokat a „lecsapódásokat” is, melyeknek részesei vagyunk.
Az egyik ilyen, mikor a pályázatokban a szakmai látogatás (kirándulás, tapasztalatcsere) is benne van. Sokan jönnek hozzánk, szívesen mutatjuk meg a munkánkat, remélve, hogy ténylegesen érdeklődőkre fordítjuk az időnket. De már az elején látni, ha csak „kipipálós” tétel vagyunk. Ha táblával érkeznek (a pályázat kötelező arculati elemeivel), és a jelenléti ív kerül elő először, már tudjuk: tulajdonképpen nem érdeklődnek igazán, csak le akarják tudni, gyorsan. Ők mindig késve érkeznek, és jelzik, az ebédre (vagy másik programra) kell időre menniük, ezért kérik, fogjuk rövidre a bemutatót. A csoportvezetőn kívül kevesen figyelnek, neki illik, hiszen ő kérte az egészet. A többiek nyomkodják a telefonjaikat, és várják, mikor indulhatnak már. Mi pedig mindig felkészülünk, átcsoportosítjuk a munkát, felszabadítjuk magunkat, hogy megfeleljünk annak az elvárásnak, amivel bejelentkeztek…mert abban mindig érdeklődőnek tűnnek.
Másik típus, amikor pár online beszélgetésből álló sorozatot terveztek be, tapasztalatcsere címen. Ezekben az a jellemző, hogy az ember nem érez fókuszokat, ívet, tulajdonképpen mindegy, miről beszélünk, itt képernyőfotó készül bizonyítékként, és ennyi. A fontosság nem a témán van itt sem, hanem a lebonyolított eseményen. Ezt kell igazolni, nem mást.
Lehangoló ez az egész. Biztosan lehetne másképp….lehetett volna. De mára ezek már beépültek a megvalósításokba. És hozzászoktunk ezekhez is. Mint a többalkalmas képzésekhez, melyeket „okosban”, egyben is le lehetett tudni, ha váltópulóvereket hozattak, és a különféle öltözék igazolta az alkalmakat.
A pénzek pedig elfolynak… a megoldások pedig elmaradnak.
Megszoktuk. Ezt is.