Posted by Balázs Zsuzsanna
>Qubit
>Kevés annyira tabusított téma létezik Magyarországon, mint a szülészeti ellátás működése, és ez nem sokat változott a 2021. március 1-jén hatályba lépett, hálapénztörvény óta. A paraszolvencia megszűnésétől a természetes szülés hívei a szülészeti beavatkozások, vagyis a szülésindítások, a császármetszéses szülések számának csökkenését is várták, mert annak hátterében a hálapénzes rendszert sejtették.
Hogy kiderítsük, mennyire voltak megalapozottak ezek az elvárások, felkerestünk olyan édesanyákat, akik az utóbbi egy évben, tehát jóval a törvény bevezetése után adtak életet gyermekeiknek, megkérdeztük a szülészeti ellátás reformjáért küzdő civil szervezetek képviselőit, valamint legalább tucatnyi, budapesti és vidéki kórházak szülészeti osztályát vezető főorvossal, intézményvezetővel és más, a szülészeti ellátásban is dolgozó egészségügyi dolgozóval beszéltünk. A magyar szülészeti gyakorlat körüli feszültséget és elhallgatást jól jelzi, hogy az általunk kérdezett orvosokból még az ellátási lánc csúcsán lévők (kivétel nélkül mind férfiak) közül is mindössze egy akadt, aki – a párbeszéd fontosságát hangsúlyozva – névvel vállalta, hogy szakmai tapasztalatait megosztja a Qubittel. Azaz vállalta volna, mert ő végül cikkünk megjelenéséig a kórházigazgatótól nem kapott engedélyt arra, hogy azonosítható módon szerepeljen. A jelek tehát arra utalnak, hogy a téma továbbra is tabunak számít Magyarországon.
A 2021-es törvény, mint azt bevezetése után másfél évvel a Telex megírta, ha nem is szüntette meg egy csapásra, azért jelentősen csökkentette a szüléskor gazdát cserélő borítékok számát. De vajon ezzel egyidejűleg csökkent-e az igény a fogadott orvos iránt? Még ha nem is volt a törvény kifejezett célja, csökkent-e a szülészeti beavatkozások száma a hazai szülészeti ellátásban? Szükséges lenne-e egyáltalán, hogy csökkenjen a mesterséges szülésindítások és a császármetszések száma? Ki és mikor lenne jogosult eldönteni, hogy pontosan mi és hogyan történjen a szülőszobán?
A rendszer fehérebb lett, a számok maradtak
Íme egy jellemző történet:
„Magánrendelésre jártam a várandósságom alatt, és az orvosom már a 18. heti ultrahangon felvetette, hogy mivel farfekvésben van a baba, valószínűleg úgyis császár lesz a vége, ezért, ha gondolom, előre megbeszélhetjük, mikor lesz ügyeletes a kórházban, és akkor ő tud műteni. Kicsit fura volt, hogy miért beszélünk a császár lehetőségéről ilyen korai szakaszban. A 39. heti NST-vizsgálaton pont a »dokim« volt bent, aki megmérte a vérnyomásom a méhszájvizsgálat után, majd a magas vérnyomásra hivatkozva sürgősségi császárra küldött: hat óra múlva meg is műtöttek. Lehet, hogy ha nem a »választott orvosom« lett volna aznap bent, akkor nem ez lett volna a szülés kimenetele.”
Bár a 2021-es törvénynek nem volt célja, hogy a hazai szülészeti ellátásban csökkentse az orvosi beavatkozások (szülésindítások, vajúdásgyorsító eljárások, császármetszések) statisztikailag évtizedek óta magasnak tűnő arányát, a hálapénz megszűnésétől mégis sokan ezt várták. Csakhogy a Nemzeti Egészségbiztosítási Adatkezelő (NEAK) adatsora szerint jelentős visszaesés nem történt. 2019-ben országosan 42, egy évre rá 41, 2021-ben pedig 40,5 százalék volt az állami kórházak szülészeti osztályain a császármetszéssel végződő szülések aránya. 2021-ben voltak olyan kórházak, Budapesten például a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ, ahol a szülések több mint fele császármetszéssel végződött. A NEAK adatsora semmilyen információt nem tartalmaz azonban a szülés közben történő egyéb orvosi beavatkozások arányáról.
A hazai szülészeti ellátásban ugyanakkor már a 19. század vége óta akkurátus statisztikát vezetnek az orvosok, ami Tauffer Vilmos szülészprofesszor munkásságának köszönhető. A magyarországi szülészeti adatok részletes és tételes adatbázisát 1994-től tavalyi haláláig Csákány György szülész-nőgyógyász gondozta, a szülész-nőgyógyászok az adatbázist ma már Tauffer-Csákány statisztikaként emlegetik.
Bár az adatbázis nyilvánosan nem hozzáférhető, annyit azonban az általunk kérdezett orvosoktól, szülésznőktől és a magyarországi szülészeti ellátás körülményeire
specializálódott civil szervezetektől származó tapasztalatokból és becslésekből össze lehet rakni, hogy a hazai ellátásban az esetek nagyjából harmadában biztosan mesterségesen indítják be a szülést a terminus végéhez érkezett várandósoknál. Az általunk kérdezett szülészorvosok többsége szerint ezekből az adatokból egyenesen következik, hogy az orvosi beavatkozásokat nem a hálapénz szaporította. Ők ugyanis az adatok változatlanságából azt szűrik le, hogy „a szülészeti ellátást korábban sem befolyásolta, hogy egy orvosnak síbérlete vagy éppen mozijegye volt”.
A szülészeti beavatkozások száma csak egyes afrikai országokban üti meg a WHO elvárásait. Az Egészségügyi Világszervezet egyébként évek óta aggodalommal figyeli, hogy a szülészeti beavatkozások, köztük mind a császármetszések, mind a szülést beindító és/vagy felgyorsító szülészeti beavatkozások száma világszerte nő. A WHO statisztikái szerint a magyarországi császármetszési adatok a latin-amerikaiakkal vetekszenek, ahol a világon a legmagasabbak a számok. Dél-Amerikában Magyarországhoz hasonlóan a szülések 42 százaléka végződik császármetszéssel, szemben a 25,7 százalékos összeurópai átlaggal. Bár a WHO irányelvei hangsúlyozzák, hogy „a császármetszés vitán felül életmentő művelet minden olyan esetben, amelyben a hüvelyi szülés rizikós lenne, ezért minden egészségügyi rendszernek biztosítani kell azt a rászoruló nők számára”, azt is hozzáteszik, hogy „manapság korántsem csak azokban az esetekben végeznek császármetszést, amikor az orvosi okokból lenne indokolt, és a szükségtelen műtétek mind az anyára, mind az újszülöttre nézve károsak lehetnek.” A WHO- irányelvek szerint egyébként a császármetszési arány ideális esetben nem haladja meg a 10-15 százalékot, mert „efölött az arány fölött már nincs további hozadéka az anyai vagy a magzati élet megmentése szempontjából”.
Nem elhanyagolható szempont azonban, amit az egyik általunk kérdezett szülészorvos fűzött hozzá a WHO által ajánlott arányokhoz: „elsikkad, hogy az ajánlás kiindulási alapja a magzati élet, csakhogy egy szülésnek nem a magzat halála lehet az egyetlen nem kívánt szövődménye. Könnyű a számadatokkal dobálózni, de amikor 12 órányi vajúdás után egy kimerült nő rettegéssel a szemében sírva kéri azorvosától, hogy tegyen valamit, bármit, amivel segít rajta, ezek a számok esetleg más megvilágításba kerülnek.”
A teljes cikk linkje: https://qubit.hu/2023/03/20/az-adobevetelek-nottek-az-orvosok-a-penzuknel-
maradtak-de-a-szules-nem-lett-sem-olcsobb-sem-termeszetesebbhttp://<a href=”https://qubit.hu/2023/03/20/az-adobevetelek-nottek-az-orvosok-a-penzuknel-“>https://qubit.hu/2023/03/20/az-adobevetelek-nottek-az-orvosok-a-penzuknel-</a> maradtak-de-a-szules-nem-lett-sem-olcsobb-sem-termeszetesebb