Miért?

Posted by
Gellért András
>Nézem a Sziget szellemei című filmet, melynek ötödik percében az egyik főszereplő, Pádraic, Colin Farell alakítja, Colm nevű cimborája háza felé tart. Alig negyedórája járt már ott, de Colm nem nyitott neki ajtót, hiába szerette volna a szokásos közös kocsmázásra hívni. Pádraic nem érti barátja viselkedését, később igen, de az ötödik percnél még csak a csodálkozásnál tart. Megkísérli másodszor is, a kocsmából ismét elindul Colmhoz. Útközben találkozik Kearny biztos úrral, akit üdvözöl, ám a rendőr levegőnek nézi őt, még csak egy biccentésre sem méltatja, némán elmegy mellette. Pádraic elgondolkodik. Soha nem köszön, mondja magában. A faszért nem köszön soha? – kérdezi ugyancsak magától Pádraic.
Nem vagyok Pádraic, nem élek egy varázslatosan szép ír szigeten, nyilván ez a baj és talán az okozat is egyszerre, de a pádriaci kérdést magam is naponta felteszem. Mi a f…..ért nem válaszol az, akinek levelet írok, gratulálva a nagyszerű interjújához, filmjéhez, a sikeréhez, vagy egyszerűen csak megkérdezem, hogy érzi magát.
Mit lehet ilyenkor tenni? Kell-e bármit is tenni? Vagy a magamban megfogalmazott kérdést mondjam ki hangosan? Kérdezzem meg, vagy írjam meg annak, aki levegőnek sem tekint? Netán én is írjam le őt, őket örökre? Végtére is, nem mindegy? Érdek-és hatalmi játszmák ezek, és rettentően unalmasak.
Colm és Pádriac története érdekfeszítőbbnek ígérkezik.