Orbán kiegészítette a márciusi ifjak 12 pontját

Föld S. Péter

Csalódást okozott Kiskőrösön Orbán Viktor, a beszéde olyannyira visszafogott volt, hogy Brüsszelt név szerint nem is említette, csupán néhány mondatos utalás erejéig érzékeltette a hallgatósággal, hogy amit a belga fővárosban tesznek, az nem teljesen kóser. Lehet, két nappal korábbi, Emmanuel Macron francia elnöknél tett látogatása hagyott nyomot a más ünnepeken harcias miniszterelnök beszédén, tény viszont, hogy ezúttal nem a brüsszeli bürokraták magyarellenes mesterkedéseiről, vagy a szankciók okozta gazdasági nehézségekről szónokolt, hanem legfőképpen Petőfi Sándorról.

A költőről megtudhattuk, hogy Orbán szerint „nem volt katonának való ember, nem volt az akkori világ fogalmai szerint férjnek való sem.” Ezt a következtetést nyilván olyan külsőségekből vonta le a miniszterelnök, mint hogy – elmondása szerint – a költő lila frakkot viselt, felesége, Szendrey Júlia pedig szivarozott és nadrágban járt. Hogy ez utóbbit a genderizmus fényében miképpen kell értelmezni, az maradjon a szónok édes titka, mi, úgy is, mint hallgatóság, bele sem merünk gondolni, hogy Petőfiné netán óvodás korában áldozatul esett az LMBTQ lobbi nemátalakító propagandájának.

Orbán szerint „Petőfi is a magyarokkal van, még akkor is, ha nem látjuk őt. Látjuk, hogy fellázad, amikor idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogyan éljenek, és akkor is, amikor a világ hatalmasai Magyarországot be akarják olvasztani egy európai szuperállamba. Látjuk, hogy odakanyarítja a tizenkét pont elé, hogy legyen béke.”

Bármennyire is megpróbáljuk magunk elé képzelni Petőfit, sehogyan sem jön össze, hogy a 12 pont elé odakanyarított volna egy nulladikat, amely úgy szól, hogy legyen béke. A költő tudott fogalmazni, ha akarta volna, nem 12, hanem 13, vagy még annál is több pontban foglalja össze a márciusi ifjak követeléseit. Nem véletlenül kezdte azzal, hogy „kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését.” Ha azt kívánta volna, hogy legyen béke, azzal kezdte volna a felsorolást.

Persze, nem kizárt, hogy Orbánnak van igaza, ő látja maga előtt a költőt, nekünk, akik nem voltunk ünnepi szónokok Kiskőrösön, Petőfi csak fénykép – dagerrotípia – szobánk falán. Számunkra marad a látomás, hogy Petőfi – ha ma élne – mi mindent kanyaríthatna a 12 pont elé. (Amely ily módon nem 12, hanem ki tudja hány pontból állna.)

Követelte volna például, hogy ne a magyarokkal fizettessék meg a háború árát, és felszólította volna az akkor még nem létező Európai Uniót, hogy azonnal vonja vissza az oroszok elleni szankciókat, mert azok nem Putyinnak, hanem az európai gazdaságnak ártanak. Lett volna egy olyan pont is, amelynek az a lényege, hogy ne fogadjunk el vesztegetési pénzt, és legalább tanúként hallgassák meg a jó miniszter asszonyt. Vagy teszem azt, ne vegyük az oroszoktól másoknál drágábban a gázt, polgármesterként ne ringatózzunk örömlányok társaságában az Adrián, és a kormányzó párt alapító atyáinak egyikeként ne meneküljünk tiltott melegpartiról ereszcsatornán.

Sok mindent kanyaríthatott volna Petőfi a 12 pont elé, bizonyára azt is fontosnak tartotta volna a követelések közt megemlíteni, hogy ne szálljuk meg a közmédiát, ne traktáljuk a közvéleményt hazugságokkal, ne ijesztgessük a szükségesnél nagyobb mértékben migránsokkal a lakosságot, különösen ne olyan vállalhatatlan módszerekkel, hogy az erről szóló hírek illusztrációjaként nyolc évvel ezelőtti, a 2015-ös migráns-válság idején készült felvételeket játszunk be aláfestésként.

Sok mindent odakanyarinthatott volna Petőfi a 12 pont elé, ám amennyiben már akkor is Orbán és a Fidesz kormányozza Magyarországot, vélhetően emlékeztetik a költőt, hogy nálunk totális szabadság van, lehet forradalmárkodni, de csakis törvényes keretek között, úgy, hogy azzal ne zavarja az ország normális működését.