Posted by László Ágnes
>Hat nap egy másik világban! Luxor és Hurghada. Az egyik helyen a több ezer éves építészeti csodák, a másikon a tömegturizmus tombolása. Lehetne akár világtalálkozónak is felfogni. Európai, ázsiai, távol-keleti, arab vendégek. Fiatalok, idősebbek, többgyerekes, babakocsis családok, baráti társaságok, nászutasok élvezik a napsütést és elviselik az erős széljárást. A hotel, ahol megszálltunk kisvárosi nagyságú, gyönyörű, barátságos és patyolat tiszta. A személyzet kedves, udvarias és nagyon megszervezett. A kora reggeli látvány olyan, mintha balettoznának, komoly koreográfiával tisztítják a park útjait, tüntetik el a lehullott leveleket és mire az ébredező vendégek megindulnak az étterembe, a medencékhez, már minden csillog, villog.
A tengerpart látványa is lenyűgöző, csak az a fájdalmas, hogy a víz bokáig ér és kilométereken át így is marad. Befizetek egy hajóútra, ahol azt ígérik, hogy a felszíni búvárkodásnál gazdag víz alatti világot fogok látni és megpihenhetek a Paradiso szigeten. A búvárkodás nagy csalódás, csupán néhány színes hal úszik el mellettem. A Paradiso sziget pedig nagyszerű díszlettel adja a paradicsomi állapot illúzióját. Sebaj, másnap Luxorba indulok, amely autóbusszal öt óra alatt érhető el. Az úton változatos tájak követik egymást, több helyen biztonsági ellenőrzési pontokkal. A hétköznapi valóság, az út menti árusok, a félbemaradt építkezések, a jellegzetes öltözékek a busz ablakából elsuhanóan láthatók.
Luxorban hömpölyög a tömeg és óriási autóforgalom. Az idegenvezető erőltetett menetet diktál. Az első helyszín a karnaki templomkomplexum az ókori Egyiptom egyik leghíresebb épületegyüttese, a világ egyik legnagyobb vallási kultuszhelyszíne méreteivel, szépségével még rohamtempóban is lenyűgöző látvány. A következő helyszín a Papyrus Múzeum. Aztán
áthajózunk a Níluson és irány a Királyok Völgye, amely az egyiptomi Újbirodalom számos uralkodójának a temetkezési helye, ahol a sírokat a Nílus nyugati oldalán, egy kiszáradt
folyóvölgy mészkősziklájába vájták. A hely monumentális és titokzatos. De fut az idő és itt sincs lehetőség arra, hogy megéljük azt, amit látunk. Még várnak ránk a kőfaragók
műhelyében és a visszaút is öt óra lesz. Az út fáradalmait a szállodában pihenném ki, ha nem dübörögne késő estig a diszkózene. Ami felejthetetlen, hogy a télből a nyárba csöppentem és a mai napig nem találtam magyarázatot arra, hogy ott, ahol én jártam, a telihold hat napig velem maradt.