A Vatikán és Ő

Posted by

Pársoros jegyzetek
Nagy Bandó András

>Napok óta azon gondolkodom, hányféle béke van, s akárhogy töröm az agyam, arra lyukadok ki, hogy csak egy: nem dörögnek a fegyverek. Aztán az is föladta a leckét, hogy ki milyen békét képzel el: ilyet, vagy ettől eltérőt. Úgy látom, van, aki azt hiszi, annyi a béke, az ukránok leteszik a saját és segítségül kapott fegyvereiket, az oroszok elkönyvelik a győzelmet, és meghúzzák az új orosz-ukrán országhatárt.

Lesznek majd boldog magyarok, akik eleve az oroszoknak szurkoltak, hurrá, na ugye! Ennyi a béke? No de: a fegyverdörgésmentes béke adva volt, ahhoz nem kellett volna letenni a fegyvert, csak nem kellett volna fölvenni. A béke akkor változott békétlenséggé, amikor az orosz sereg bemasírozott Ukrajnába. Az alaphelyzet visszaállítása is béke, sőt, az igazi béke: az orosz hadak hazamasíroznak. Van itt valaki, aki csak önmagát és a Vatikánt gondolja békepártinak. Mivel más, vele azonosulni képes ország nem akad, egy kicsiny államot próbál magához (magunkhoz) hasonlítani, s maga (magunk) mellé állítani az „argentin libsit”, a „genderben hívő marhát”, a „demens vénembert”, a pápai poszt betöltésére alkalmatlan „gazembert”.

Aki a békevágyát teljesen másképp fejezte ki, amikor Putyinhoz szólt könyörögve: „…állítsa meg az erőszak és a halál spirálját, akár saját népe iránti szeretetből is.” Mint az imént mondtam: hazamasírozni. Ezt nemcsak Ferenc pápa fogalmazta meg, hanem külügyei képviselője, Richard Gallagher érsek is: „Az igazságos béke azt jelentené, hogy az oroszok kivonulnak Ukrajna területéről.” A „mi kettenből” az egyik így beszél, a másik szurkol és legyőzhetetlennek nevezi az agresszort, mintha nem ismerné eléggé az ideiglenesen hazánkban tartózkodó, hazakergethetetlen mentalitásukat. Mintha elfelejtette volna a történelemórák anyagát, amikből megfogalmazta az újratemetésre írt beszédét.

Kétkulacsos, mondják azokra, akik bort isznak és vizet prédikálnak. Aláírjuk a szankciókat, itthon meg hülyítjük a népünk agymosott egyedeit, hogy nem mi, hanem a szankciók okozták az égig érő, Holdról is látható inflációt. A dollárbaloldal meg mi is lehet más: szankciópárti és háborúpárti, éppúgy, ahogy magyar katonákat akart háborúba küldeni egy éve. Aláírjuk a dokumentumot, szállítsunk fegyvereket Ukrajnának, de itthon azzal hülyítjük a „mieinket”, hogy a mi hazánkon keresztül nem szállíthatnak fegyvereket. Csak mi vagyunk békepártiak… és itt álljunk meg! Tényleg normális ember az, aki képes azt bizonygatni, hogy a magyar ellenzék háborúpárti? Ember! Láttál te már olyan embert, aki a saját és családja, a hazája és népe békéjét háborúval akarná tönkre tenni? És tényleg léteznek olyan emberek, akik ezt be is veszik?! Ember! Minden normális ember békét akar! És minden normális embernek sír a szíve a halottak, a sebesültek és a bombázások, ágyúzások miatt otthonaikat elvesztő szerencsétleneket látva! És igen: siratjuk az elesett orosz bakákat is, azokat, akik épp úgy a békéért, a hazamasírozásért imádkoznak. Érezz már együtt velük, a sorstalanná lett civilekkel és katonákkal is! Ne csak hablatyolj a békéről, viselkedj ember módra! Hidd el, mindenkinek jó tűrni a békét! Kicsit sok már a szemforgató hazugságokból. Emlékezz Cicero híres beszédének nyitókérdésére: „Meddig élsz még vissza, Catilina, béketűrésünkkel?”