Posted by Kard Blog
>Kemény érvelést adott elő Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke és frakcióvezetője a Parlamentben, Szíjjártó Péter külügyminiszter napirend előtti felszólalása után. Mielőtt a részletekbe megyünk (…), szögezzük le: a Mi Hazánk szerepe szerintünk az a NER-ben, hogy azokat a dolgokat, amelyek már a Fidesznek is kínosak, velük lehet kimondatni. Bedobják, szondázzák, és ha rezonál rá a bázis, mehet a Fidesz is arra, ha viszont nem, hát mások mondták. A radikális ellenzők véletlenül se kössenek ki a „zellenzéknél” (ha egyáltalán ez a gondolat valaha megfordult volna a fejükben, amit személy szerint kétlek).
De ez? „Ahhoz, hogy béke legyen, Ukrajnának le kell mondania területekről!” Mivanmivanmivan? Ilyen azért velünk is volt vesztes háború után, és az a bázis, amelyiknek a Mi Hazánk játszik, kb. a „Nemnemsoha” törzsközönsége. Nem tartjuk igazságosnak ma sem és mi sem. Ennyire benn kell lenni Putyin hátsójában, hogy még ezt is? Tényleg a végén még mi kérünk elnézést 56-ért? De még tovább is megy Toroczkai. Nevesíti, hogy mire gondol: „A magyarok hozták a legnagyobb áldozatot a 20. században a világbékéért Trianonnal.” Ha bal kézzel akarom a jobb fülemet megvakarni, azt is nehéz lenne bonyolultabban.
Nem a világbékéért hoztuk, nem azért hozta az aláíró Simonyi-Semadam-kormány, és nem azért ratifikálta Apponyi és Teleki támogatásával a nemzetgyűlés éles vita után és messze nem egyhangúan. Azért hozta, mert le voltunk nyomva, az ország komoly része megszállás alatt, kereskedelmi blokád alatt állt. A ratifikáció komoly dilemmát jelentett tehát, és mai Mi Hazánkos képviselőkről inkább azt képzelném, hogy inkább a Trianon ratifikációját elutasítókkal rokonszenveznek. De olyat akkoriban senki, értik: SENKI nem mondott volna a magyar parlamentben, hogy Trianon valami jó dolog lett volna, amely érdemes arra, hogy mai vitákban követendő példaként állítsák. Hogy ha mi is megtettük, megteheti más is. És miért kéne megtennie? „Amikor a trianoni békediktátumot rákényszerítették Magyarországra, akkor senki, Ukrajna sem emelt szót a magyarokért”.
Szót emelni épp emeltek többen. Kezdjük az Egyesült Államokkal, amely olyannyira ellenezte a területi rendelkezéseket, hogy soha nem ratifikálta Trianont, hanem 1921-ben különbékét kötött Magyarországgal, a területi klauzulák nélkül. Lengyelország sem ratifikálta Trianont egész 1930-ig. A mai oroszok jogelődje, a Szovjetunió is ellene állt ki, igaz, nekik akkor nem osztottak lapot, aztán az 1941-es magyar hadbalépés után szívbaj nélkül visszaállították 1947-ben kb. a trianoni határokat, a többi nagyhatalom ellenében is. Ukrajna pedig nem is tudta volna: 1920/21-ben ilyen állam nem létezett. És ha már itt vagyunk, és a mai vitát nézzük, Trianonnak nem volt aláírója sem Svédország, sem Finnország, mielőtt még őket is belekeverik ebbe.