Posted by Vészits Andrea: Boszorkánysziget 28 73
H. Móra Éva
>Sokan vélekednek úgy – akik szívügyüknek tekintik az ifjak olvasóvá nevelését: szülők, könyvtárosok, magyartanárok és még sokan –, hogy mindegy, mit olvas a gyerek, csak olvasson. Nem baj, ha kevésbé értékes – kissé régies szóval lektűr –, csak könyv legyen. Bizonyára ebben is van igazság, tekintve az aggasztó számadatokat, amelyek a különböző képernyők előtt töltött időt mutatják, ám én amondó vagyok, mégiscsak jobb, ha értékes is az a könyv, amelyet a gyerkőcök kézbe vesznek.
Nem is tudom, volt-e akár az elmúlt évtizedekben a magyar nyelvű ifjúsági könyvek között olyan sikertörténet, amelyet az Időfutár-sorozat mondhat magáénak. Kezdetben rádiójátéknak indult – hallgatói rekordokat döntött ez a kihalni látszó műfaj! –, később szerzői (Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István és Vészits Andrea) nyolckötetes könyvsorozatot írtak belőle. A fogadtatás mindent felülmúlt. Tudok olyan iskoláról, amelyikben a hetedik évfolyamon az Időfutár 1. a „kötelező olvasmány”, s a diákok örömmel olvassák, a folytatásokat is. És van olyan személyes ismerősöm, akinek szabályos „betűfrásza” volt: a kötelezőket a szülei olvasták föl neki, vagy hangoskönyvben hallgatta – egészen az Időfutárig. Annak elolvasta szép sorban az összes részét, és azóta, ifjúvá serdülve is olvasó ember.
A nyolcadik rész, A visszazökkent idő 2019-ben jelent meg, s úgy tűnt, befejeződött a sorozat. Ezért is örült különösen a hatalmas rajongótábor, amikor tavaly ősszel napvilágot látott egy újabb kötet, a Boszorkánysziget 28 73 – ezúttal Vészits Andrea tollából. Nemcsak azért különleges ez a regény, mert a szokásos írókvartett helyett csak egyikük jegyzi szerzőként, hanem mert egy mellékszálat nyit a regényfolyamban. (Divatos angol kifejezéssel ez a spin-off az Időfutár-sorozatban.) Ez a regény Bór Tekla kalandjait követi nyomon a 21. századból előbb 1728-ba majd 1973-ba kerülve (innen a két rejtélyes szám a címben), az előző részekből ismert többi szereplővel ezúttal nem találkozunk. Találkozunk azonban Móra Ferenccel, aki végig Tekla társa lesz az időutazások során, s aki nem mellesleg Vészits Andrea dédapja.
Ezt venném most szemügyre ahelyett, hogy a regény kalandokban és izgalmakban, olykor hajmeresztő részletekben bővelkedő oldaláról beszélnék.
Markánsan érezhető – és rendkívül tiszteletre méltó! – az a törekvés (tekinthetjük missziónak is), amellyel a szerző emberközelbe kívánja hozni a napjainkra méltatlanul háttérbe került Mórát. Nem a szoborrá merevedett vagy a könyvborítókról ránk tekintő művész, hanem a hús-vér ember elevenedik meg a könyv lapjain. Épp ezáltal válik szerethetővé Tekla számára is, ő ugyanis mindeddig utálta az irodalmat, és lesújtó véleménye volt az írókról – ennek többször hangot is ad a regény elején – jó, néha csak magában, nem mondja ki… Aztán ahogy megcsillan Móra humora, fény derül hatalmas műveltségére, bölcsességére – ami igencsak jól jön a forró helyzetek során –, egymásra utaltságukban kinyilvánuló megbízhatóságára, egyre enyhül ez a távolságtartó feszültség a lányban, végül igazi szövetségesek lesznek. A legmegkapóbbak talán azok a részek, amelyek a nagy író emberi gyengéire utalnak. Megvallja Teklának, hogy bizony házasemberként is szerelemre lobbant nem is egyszer; máskor hiúsága csaknem végzetes bajba sodorja őket; előfordul, hogy nem tartja be kettejük megállapodását, és az is előfordul, hogy az idő sürgetése ellenére is inkább egy jóízű alvás mellett dönt… Ezek az információk mind hitelesek, első kézből valók, hiszen Vészits Andrea nagy alázattal kutat dédapja múltja után a mai napig. Nem csupán az írói szövegek meghamisítására mutatott rá – ez a mozzanat is beépül a regénybe! –, hanem Móra szokásainak, családi szavajárásainak is legavatottabb ismerője.
Külön érdekessége a regénynek, hogy az Aranykoporsóból is bőven találunk benne részleteket. (Nem véletlenül éppen ebből: a közelmúltban derült fény arra, hogy e regény kis Titjének modellje Kalmár Ilona, az író kései szerelme.) A mesemondás 1728-ban kezdődik, amikor Teklát és Mórát boszorkányság gyanújával máglyahalálra ítélik – a szegedi Boszorkánysziget valóban létezik, s valóban véres múltjáról kapta a nevét! –, de botcsinálta, humánus hóhérainak nem akaródzik kivégezni őket, ezért inkább az Aranykoporsó mesélésére kérik Mórát, folytatásokban. (Az már csak ráadás, hogy kiderül: a hóhér, Izsák úr nem más, mint Rousseau apja, irodalomszerető fia személye így egyértelmű…) A történet további részletei helyet kapnak az 1973-as részben is, itt újabb bonyodalom is akad az Aranykoporsó körül. Izgalomban tehát nincs hiány. Emlékezetesen bizarr az a jelenet, amikor egy emléktáblán Móra elolvashatja, hogy meddig fog élni…
Értékes irodalomról beszéltem a bevezetőben. Talán az eddigiekből is kiderül, hogy a Boszorkánysziget 28 73 elolvasása nem pusztán szórakoztató időtöltés, hanem – többek között – két történelmi korszaknak is karakteres korrajza, egy humanista polihisztor szerethető, emberi oldalának megmutatása, egy elfeledett regény új életre keltése – mindez fordulatosan, vonzó, mai nyelven, egy átlagos korunkbeli fiatal nézőpontjából elbeszélve.
Vészits Andrea
Vészits Andrea: Boszorkánysziget 28 73
Időfutár-sorozat
Tilos az Á Könyvek / Pagony Kiadó, Budapest, 2022
312 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 4667 Ft,
ISBN 978 963 587 2855
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Tekla egy reggel benyit a gardróbjukba, és legnagyobb meglepetésére a békésen szivarozgató Móra Ferencet találja ott. És mindez semmi ahhoz képest, hogy estére már boszorkánysággal vádolják mindkettőjüket 1728-ban. Úgy tűnik, hogy az ártalmatlanná tett időgép mégsem teljesen használhatatlan, de arra persze nem jó, hogy úgy működjön, ahogy elvárható lenne. Így Tekla és Móra igencsak meglepődik, amikor a visszaút után azzal szembesülnek, hogy a Mars tér éppen Marx tér…
Ahogy az Időfutár-sorozatban mindig, most is egymást váltják az izgalmas helyzetek és a korhű karakterek, azonban a megszokott csapatból most egyedül Bór Tekla szemüvegén (vagy épp nagyítóján) keresztül vizsgálhatjuk meg a boszorkányüldözések és a puha diktatúra mindennapjait.
Az Időfutár+ az előzményregények ismerete nélkül is nagyszerű olvasmány.
Címkép: Móra és Kalmár Ilona