Talján mese

Lana meséi
>Iván Gizella
>Anya és apa sétál. Anya elöl, apa utána.
– Anya, szállj már le.
– Valami bajod van? Istenem, megint rájött az ötperc… Honnan szálljak le?
– A magas lóról. Mert azt hiszed, velem mindent megcsinálhatsz, hogy engem
elcsábíthatsz.
– Már régen nincs ilyen szándékom.
– Nem megyek az Uffizibe. Még ha a fejed tetejére állsz, akkor sem.
– Nem érdekel a Tavasz? A Medúza? Az Urbinói Vénuszt sem akarod látni?
– Nem is tudom, miről beszélsz. Elegem van, fáradt vagyok.
– Én sem megyek. Oda nem is akartam.
– Akkor hová megyünk?
– Vásárolni. Veszünk valamit. A gyerek nagyon várja.
– S tudod már, mit kéne?
– Mondjuk egy Michelangelo reprót a kollégiumi szoba falára.
– Látom, nem tudsz felnőni. Repró? Az nem illik hozzánk. Merj nagyot álmodni
anyuka.
– Aha. Akkor vegyünk egy Furla táskát.
– Ha már táska, akkor Louis Vuitton. Nem vagyunk alábbvalók Tóninál. De nem azt
veszünk. Maradandó emléket.
– Mire gondolsz?
– A Dávidra.
– Ki az a Dávid?
– Hát nem a Copperfield. Nézd csak, ez az a szobor, amit kinéztem.
– Ne vacakolj már, apa, ez olyan kacskalábú.
– Semmi baj, majd otthon átfaragtatom.