Posted by Vörös István: Segítség, segítek! / Baltazár Színház
Ezeken az oldalakon írtunk már itt és itt a Baltazár Színház előadásairól, amelyek úgy kerülnek a néző elé, hogy a szerepeket a társulat színészeire szabják. A most bemutatott mű is ilyen, az állandó szerzőnek mondható Vörös István alkotása.
Nagyon aktuális a színre került történet, érdemes kicsit hosszabban foglalkozni vele. 2022 első félévében vagyunk, egy tipikus, egygyermekes értelmiségi családban. A kamasz lány dacos és nehezen elviselhető, a szülők mindketten a saját szakmai buborékjukban élnek. És akkor az apa bejelenti, hogy egy régi kollégája fog betoppanni. Ahogy általában a férfiak, Szó Pál is az utolsó pillanatban dobja be a hírt, aminek sem a feleség, sem a lányuk nem örül. Különösen nem, amikor az is kiderül, hogy a kolléga: nő, és igen régről ismerik egymást..
Az asszony és fia megérkezik, így derül fény arra, hogy látogatásuk nem egy éjszakai megállást jelent, mert el kellett hagyniuk Ukrajnát –, de ha menekülés miatt kér valaki segítséget és szállást, ki tudná megmondani, hogy az ideiglenesség meddig tart. A Szó házaspár pengeváltását sem követi pihentető éjjel, mert Tánya és kamasz fia, Borisz nehéz csomagot hozott magával, félelmet és rettegést, éjszakai felriadásokkal.
Gizi asszony vissza-visszatérően veri a vasat: vajon hogyan is volt pontosan Pál/Pali és Tánya megismerkedése, jóval a jelenlegi házasság előtt. Ugyanis Pali és az ukrán (akkor még) lány között megesett egy kósza egyéjszakás szerelem – és vajon a Borisz fiú és a Sára lány nem féltestvérek-e…
Pál (Medetz Attila), Tánya (Keresztes Anna), Borisz (Klabacsek Dániel), háttal Gizi (Kovács Panka), Sára (Kocsi Zsófia) (HD)
Az idő múlásával Gizi leszokik Pali faggatásáról (mert mégiscsak ő az igazi, és a kaland is régen volt már), Sára is egyre kevésbé sündisznó-viselkedésű Borisszal – és persze valamennyien abban reménykednek, hogy egyszer a háborúnak is vége lesz.
Csakhogy az előadásnak ez a nagyon hevenyészett tartalom-felmondása sokkal mélyebb elemzést igényel. Persze, hogy rettenetesen aktuális, hiszen a bemutató is a háború fekete évfordulójára esett. Minden benne van a hazai állapotokból: a jól szituált házaspár két teljesen különböző nézőpontja a segítségkérés etikájáról és a segítségnyújtás mértékéről, a kissé teszetosza biológus férj halogató és igazságmorzsákat adagoló bejelentése, az ügyvéd feleség idegenkedése attól, hogy valaki belépjen a bizonyára keservesen kialakított, védett buborékjukba. A lány is a legrosszabb korban van, mindenkit utál és neki mindenki hülye, és különben is, ő a szobáját nem adja.
A váratlan vendégek másfajta tipikus sűrítményei az ukrajnai valóságnak: a kutatóorvos Tánya egyszerre minimum négy kultúra gyermeke, a családban van mindenféle gyökér, ukrán, ruszin, orosz és magyar – kibogozhatatlanul egybenőve. Ugyanakkor nincstelen is: csak az van, amit magában, a fejében hordoz. Mert ahonnan jöttek, ott már se lakás, se otthon, se munkahely, se iskola – a férje is bevonult katonának, és ki tudja él-e vagy talán már nem is él. Minden átmeneti. Tánya hazavágyik, és mert elmenekült, úgy érzi, áruló lett.
Félelem, rettegés és a béke óhajtása (BN)
A történet két mozgatórugója Kovács Panka (dr. Joó Gizi), akinek képességeiről már korábban is írhattam és kissé határozatlan, kissé sumákoló férje, Szó Pál (Medetz Attila). Igen meggyőző a menekülő életformába kényszerült Tánya (Keresztes Anna). Egészen meglepő jelenség a Boriszt alakító Klabacsek Dániel. Ő is úgy színész, ahogy a többiek, mégis átütő erejű a színpadi jelenléte. Úgy sejtem, Vörös István jelentős részben kifejezetten őhozzá alakította az édesanyjával menekülő, és vakként is mindent látó kamasz szerepét.
Kováts Kriszta rendezte a színjátszókat, elképesztő érzékenységgel hozta ki belőlük ezeknek a drámai szituációknak a megoldását. A színen alig vannak tárgyak (Ruttka Andrea), csupán néhány szék, egy asztal a díszlet – és ez az eszköztelenség szorosan odaláncolja a nézőt a történésekhez. A tér azonban mégsem üres: zene és zajok töltik ki. Sára érzelmeit a megfeszített pillanatokban belső hang szólaltatja meg – Szirtes Edina Mókus nagyon kifinomult dalait Kováts Kriszta énekelte föl. Ezek fájdalommal és bizonytalansággal vannak tele. A rettegést, az iszonyatot Borisz is dalban kiabálja a világba. Zajokat említettem, Perger Guszty (a Kováts Kriszta Kvintett tagja) ült a színpad oldalán, és ütőhangszerekkel (meg mindenféle eszközzel) állította elő a zajkulisszát, aminek révén az imitált vacsorázástól az éjjeli rémálmokig minden még hitelesebbé vált. Kemény, egyszerűsége ellenére nehezen megemészthető darab és előadás a Segítség, segítek! Nagyon jó lenne, ha minél többen látnák – főleg iskolások, és olyan felnőttek, akik még ingadoznak az Ukrajna ellen folyó háború megítélésében. És azok is, akik berzenkednek a fogyatékkal élőktől. Hiszen, nem árt újra elmondani: a Baltazár színészei fogyatékkal élők, ki így, ki úgy.
Ami azonban sokkal fontosabb, a Baltazár csapata színházi élményt ad, elgondolkodtat, megindít. Ahogy ezt korábban is írtam róluk.
Fotók: Bege Nóra (BN), Hübner Dorka (HD)
Sára és Borisz (Kocsi Zsófia, Klabacsek Dániel) (BN)
Vörös István: Segítség, segítek!
Menekítődráma
Rendezte: Kováts Kriszta
Szereplők
Szóné, Joó Gizi, ügyvéd – Kovács Panka
Szó Pál, a férje, tudós, biológus – Medetz Attila
Joó-Szó Sára, a gyerekük, 16 éves – Kocsi Zsófia
(belső énekhangja: Kováts Kriszta)
Tánya, kijevi menekült, kutatóorvos – Keresztes Anna
Boriszka, a fia, 17 éves – Klabacsek Dániel
Ütőhangszeres – Perger István Guszty
Zene: Szirtes Edina Mókus
Látvány: Ruttka Andrea
Következő előadás:
2023. március 21. kedd 19.00
Eötvös10 Művelődési Ház, Kamaraterem
1067 Budapest, Eötvös u. 10
A KULTÚRAKIRAKAT
Sára és Borisz (Klabacsek Dániel, Kocsi Zsófia) (BN)