>Tegnap az egyik budai bevásárlóközpontban voltam és ott összefutottam egy volt edzővel, akit már tíz éve nem láttam, szövetségi kapitányságom alatt sydney-i olimpián keretedzőm volt a válogatottnál. Nagyon megörültem a találkozásnak, mivel anno nagyon jó volt vele együtt dolgozni, sikeres éveket idéztünk fel pár perc alatt, mondta, hogy rendszeresen olvassa az írásaimat a facebookon, nagyon jók, igazak és valósak, de valami nagyon zavart, hogy állandóan hol jobbra, hol balra nézett, meg is kérdeztem tőle, hogy vár-e valakit?
Félénken válaszolt:” Tamás te a szövetség elnökénél persona non grata vagy, ha a sportágból meglát valaki, hogy veled beszélgetek és beköp az elnöknél, akkor nekem annyi….!!! Mi van? Mit beszélsz? Nekem úgy kell tenni, hogy a hatalom támogatója vagyok, mert különben nincs kiemelt támogatás, nincs munka! Azonnal kezet fogtam vele, sok sikert kívántam neki és ahogy mentem le a parkolóba a mozgólépcsőn jöttek a gondolatok, hogy hová jutott ez az ország, hová jutott a sporttársadalom, eladta magát jó pénzért, eladta a szabadságát, függetlenségét….előjött a Rákosi rendszer időből, amikor apám esténként rátapadt a Szabad Európát hallgatva a rádióra és miután meglátott a szobában belépve 10 percig magyarázta, hogy el ne merjem mondani az iskolában, hogy ő mit hallgat, mert elviszik az ÁVH-sok….itt tartunk 33 év után, amikor elzavartuk az oroszokat, akiket most újra szeretünk, harcoltunk, hogy szabadon utazhassunk Európában, oda tartozzunk, most pedig gyűlöljük Brüsszelt, de lassan már mindenkit, és legszívesebben kiszállnánk az EU-ból!
Visszajöttek a régi sötét idők? Félelem egy bevásárlóközpontban 2023-ban? Szégyen, ahogy megszállta a hatalom a magyar sportot is, ja kérem: pénz beszél, kutya ugat megtört gerinccel, hatalmas nyelvcsapásokkal, tisztelet a kivételnek!
Címkép: A nagy vívó-család: Kovács Attila, Pál és Tamás