Posted by Dr. Molnár Róbert
>Viszi a kübeki iskolát és az óvodát Szomorúan olvastam Kiss-Rigó László püspök úr ma érkezett levelét, amelyben jelzi, hogy mint egyház, igényt tart a kübekházi iskolánk és óvodánk tulajdonjogára, annak
minden ingó vagyonára a törvény erejénél fogva… A mi iskolánk és óvodánk soha nem volt egyházi tulajdon, csak a fenntartói jogokat adta át önkormányzatunk még 2010-ben. Nagyapám, annak idején
sokat mesélt a padlássöprésről, és ma is emlékeznek az itt élők arra, hogy az akkori rezsim miként hurcolta meg „kuláknak”, „rendszeridegennek” kikiáltva a tehetősebb gazdákat és a rendszert
elutasítókat. Családunk beszámolóiból is tudom, hogy Kübekháza német ajkú lakosait – köztük dédszüleimet – miként üldözték el a faluból, az itt maradottakat hogyan pakolta vagonra, és küldte
Németországba egy éjszaka alatt a destruktív hatalom. A törvény erejénél fogva. Keresztény emberként, hazámat szerető magyar állampolgárként, polgármesterként és jogászként is felmerül bennem a kérdés:
meddig szolgáló egy hatalom, és meddig törvény egy törvény? Akkor is az, amikor már semmiféle erkölcsi töltettel nem bír, amikor már nyíltan emberiesség ellenes? Amikor fegyverként használhatja azt a
kormány bármire és bárki ellen, és nem a jószolgálat eszközeként? A legfájóbb, hogy a kormány a hatalma erejénél fogva, ismét az önkormányzatokkal való egyeztetés nélkül döntött, most egy tollvonással veszi el és adja át az egyháznak azokat az intézményeket, amelyeket a települések lakói hosszú évtizedek vagy akár évszázadok alatt építettek, modernizáltak és csinosítottak, ahová sok esetben a szülői közösségek odaadó tagjai különböző karitatív programokból vettek eszközöket. Egy tollvonással most mindent elvesznek, mert ők ezt is megtehetik. Ahogy megtehette a hatalom 75 évvel ezelőtt is.
Akkor Rákosi diktatúrája orozta el az egyházi iskolákat az állam javára, amely ellen például a szabolcsi Pócspetri lakói határozottan felléptek. A tiltakozók közül a plébánost, a tanítót, a jegyzőt, egy napszámost és egy földművest letartóztattak, a falu felnőttjeinek nagy részével együtt megverték őket. Hárman később belehaltak sérüléseikbe, egyet közülük felakasztottak, többeket halálra, életfogytiglani vagy többéves fegyházra ítéltek. Az akasztásra felvezetett helyi plébános úgy menekülhetett csak meg, hogy büntetését Tildy Zoltán köztársasági elnök életfogytiglani fegyházra változtatta. Koncepciós perek,
besározás, megfélemlítés. Akkor is, ma is. Mostanság valami hasonlókat élünk át Magyarországon, három évtizeddel a rendszerváltás után. Az államhatalom és kegyháza úgy gondolja, hogy hatalmánál, befolyásánál fogva, korlátok nélkül tehet meg mindent. Áttaposhat a természetjog örök igazságain, prédikál róla és zászlajára tűzi, de semmibe veszi Jézus tanításait, ahogy semmibe veszi az egyetemes és
a magyar jogfejlődés ma is tanító bőséges példatárát, azokat a társadalmi normákat, amelyek a helyes és követendő utat mutathatnák arra, hogy mi a jó, mi a rossz; mi a követendő és mi az elutasítandó. Sajnos,
Bibó Istvánt gyorsan hatalomra, pénzre, még több hatalomra és még több pénzre cserélték az egykori szakkollégisták. No meg egy siserahadnyi megvett lelkű, gátlástalan kiszolgálóra, akik által tartatja fenn
feudális rendszerét, vezetheti meg a társadalom hiszékeny, jószándékú vagy belátási képességgel ma még sajnos nem igazán bíró tagjait. Mindehhez az egyház – amelynek a nép élő és égő lelkiismeretének
kellene lennie -, csendes hallgatásával vált jól megfizetett partnerükké. Nem haragszom Kiss-Rigó László püspök úrra e leveléért, sőt inkább sajnálom, mert akarva, akaratlanul áldozatává lett ő is ennek a
rendszernek. Nem tudott ellenállni a hatalmi csábításnak, a pénz szerelmének. Sajnálom, mert csodás és őszinte dolgok részesei voltunk mi ketten mindaddig, amíg Orbán Viktor közénk nem állt, és nem kerítette teljes hatalmába őt, és nem silányította le pásztorból vagyonkezelővé és végrehajtójává a neki adott súlyos tíz-, százmilliárdok által. „Azt, aki mohón harácsolva, féktelen birtoklásvágytól fűtve, ész
nélkül hatalmat, befolyást, vagyont, pénzt felhalmozva az élet nyertesének érzi magát, (Jézus) szembesíti azzal, hogy aki azt hiszi magáról, hogy az életben mindig győztes, az gyakorlatilag zsákutcába vitte
magát, és tönkretette saját életét. Ilyeneket is mond Jézus, hogy aki a legnagyobb akar lenni egy közösségben, az legyen mindenkinek a szolgája, mert aki magát megalázza, azt felmagasztalják, aki pedig
magát felmagasztalja, feldicséri, az hamar nullává minősül.” – ezek Kiss-Rigó püspök úr 2022. március 2- án nyomtatásban megjelent szavai, a Gyula Televízió internetes oldaláról… Én tényleg és őszintén sajnálom Kiss-Rigó Lászlót, akinek testvéri szeretetből csak egyet javasolhatok, amíg az nem késő: „Engedelmeskedjetek azért Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jakab 4,7)
(Dr. Molnár Róbert Kübekháza polgármestere)