Posted by Balog Ádám
>Itt a vége fuss elvéle. A világvége próféciáknak se szeri, se száma és
még mindig itt vagyunk. Vehetjük-e félvállról? El lehet-e kerülni?
Az Újszövetségben is megjelenik (Máté 24, 14) Isten országának ezt az
evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden
népnek; és akkor jön el a vég.
Tehát a világvége akkor következik be, amikor az evangéliumot
prédikációk révén a Föld minden népe megismerte már. Azt, hogy
mennyire közel van, jelzi a hit nagymérvű hanyatlása, álpróféták,
háborúk, járványok, természeti katasztrófák és az emberi erkölcsök
általános elvadulása.
Mondhatjuk, ez egy elég tömör és ma vészjóslóan aktuális definíció.
Ezek szerint már nincs sok hátra. Okot láthatunk az aggodalomra és
arra, hogy végre kedvenc emberi időtöltésünknek hódoljunk; a
problémára koncentrálva kezdhetünk rettegni.
Az emberi történelmet végig kísérik a világvége elméletek. Nem is
mennék bele. Mindenhol szembejönnek a jóslatok; bibliai jelenések
könyve, azték, hindu, Nostradamus, etc.
Minden világkorszaknak megvan a maga elmélete és
szimbólumrendszere a világégésre. Van, ahol ezek lovasok, van, ahol
ezek jaguárok, de mindegyikben hasonlatos, hogy négy lépcsőben
történik meg. Mindegy, hogy Ázsiában, Amerikában vagy Európában
tapasztalunk. De azért a végén mindig, újra és újra emberekkel népesül
be a föld.
Az emberi lét végessége, az elmúlástól való félelem ösztönös
megnyilvánulása, hogy ez ennyire foglalkoztat mindenkit. Nincs eleve
elrendeltetés. Folyamatok, ciklusok eredményéről beszélünk.
A mai helyzet mögött például a nyugati világ gazdasági válsága által
felfokozott egzisztenciális szorongás, és bűntudat is lapul, amit a föld
tartalékéinak kíméletlen kihasználása szül. Többet veszünk el, mint ami
megillet bennünket. A nagy civilizációs rendszerek hanyatlása,
összeomlása mindig egy folyamat eredménye. Minél magasabb szinten
lévőnek hisszük valójában annál túlszervezettebb, ami magában
hordozza a végkifejlet bizonytalanságát és az összeomlást is. Az emberi
rendszer is túlépült és bonyolult. Egy világrész válsága éppolyan
gyorsan hatni kezd máshol, mint ahogy ma a hírek fénysebességgel
közlekednek, vagy átrepülhetjük a földet keresztbe hosszába. És ez így
is történt, Ázsia ugyanolyan bajban van, mint a nyugat. A mi
környezetünket nem jaguárok falják fel vagy a földrengés pusztítja,
mégis világvége hangulat van. Mert része vagyunk egy már
kiszámíthatatlan, túlszervezett rendszernek.
Ha van kezdete van vége. Buddhizmus szerint pedig nem keletkezett így
vége sem lehet, de beolvadhat magasabb létsíkba. Akkor miért
gondolnánk azt, hogy a világunk örök?! Azért, mert az emberi élet ideje
véges. Az ember és más lények számára az idő, mint élmény is eltérő.
Az idő emberi fogalom. Az idő a változás mértéke, hiszen világunkban a
változás az egyetlen örök. Minden fejlődik, alakul, pusztul stb. tehát
változik. És ezt a legnehezebb elfogadni.
Pedig kár félni addig amíg számolni tudjuk az idő múlását, mert mire a
világunk felbomlása anyagi síkon végbemegy már mi sem leszünk. Miért,
azért, mert az univerzum, a kozmosz minden része keletkezik és múlik
örök körforgásban.
Megérett-e a világ a pusztulásra? Hogy eljön-e a világvége?
Nem tudom, de úgy hírlik az ismétlődéseket látva, hogy be fog
következni.
Nem lehet időhöz kötni. Amikor megérik a helyzet megtörténik. Mentális
és erkölcsi állapotok, hanyatlás és anarchia jelzik, hogy egy rendszer a
végéhez közeledik. De a rendszerek először belülről emésztik fel
magukat. A rendszer korábban egyszerű volt. Föld, emberek, állatok és
más lények. Elfelejtjük, hogy ezekkel szimbiózisban kell élnünk és nem a
különbségeket keresni. Nem kellenek bonyolult rendszerek és
magyarázatok, önjelölt vezetők és hamis próféták. Senki nem tud
megmenteni, ha képes lenne rá már megtette volna. Így nem maradt
más, mint magunkon segíteni.
A gyökeres változáshoz nem évszámok kellenek, hanem belátás,
értelmes döntések, a szűklátókörűség meghaladása. Így lehet egy
háború és félelemmentes világban élni az apokalipszis közepén.
Világ. Vége. Kezdjük újra!
Hol volt, hol nem volt …