Posted by Jánosi Katalin
>Morfondírozok… reál-politikus és demokrácia? Mint mákostésztán az erőspista, pálpusztai az üde lehelletért. Reál-politikust ugyanis nem lehet választani, hiszen ma nem tudja, holnap mit fog tenni, milyen döntéseket fog hozni, nincs megvalósítandó programja sem (lásd, mint Fidesz), napi szinten hozza döntéseit, mit kíván az érdek, legtöbbször a saját érdeke.
A reál-politikust sodorja a napi időjárás (mint a szélkakast), honnan vár vihart, remél esőt, napot, de a szél iránya naponta változik. Viszont a politika éppen nem rövid, napi kapcsolat, de hosszabb távú együttműködés, elköteleződés. Mi szerint? Elvek, értékek alapján. Különben hogyan is tolhatnánk együtt egy "ország szekerét", ha közös megegyezés híján ezerfelé húzzuk, szakítjuk? Márpedig
vélt vagy valós érdekeink ezerfélék, hacsaknem egyetlen ember vagy baráti csoport érdekeit vélelmezzük sajátunkénak és/vagy erőszakolják ránk. A politikai pártok támogatottsága értékeik alapján, programjaik alapján nő vagy csökken – őket választani lehet, mert jó esetben megtartják hirdetett eszméiket.
Nem így a végletekig vitt, érdekalapú politizálás, mint fidesz-állam mai központi gyakorlata. Az érdek saját érdekük lett, egészséges kompromisszumra rég nincs már lehetőség, sőt – tevékenységük az ország jövőjét kockáztatja, életveszélyessé vált (nem számukra, hanem az állampolgárok számára). A reál-politikus foglalkozásának törvényszerűségei miatt sokszor ingoványos talajra jut – olykor ott is ragad -, ahol már felsejlik alulról a pöcegödör. A realitás azt kívánná – máris ugorjék tovább… csakhogy a mocsár nem enged. A pöce lehúz, vasmarokkal lehúz, s ha ép bőrrel (mások segítségével?) megúszható is a rossz helyre navigálás, örökre bűzös marad a delikvens. Akár egy egész ország is. A közösnek (vélt- hazudott?) értékek elárulása ördögi bűzt áraszt. S ugyan ki segítene szívesen az olyan csoporttárson, aki már körbeharapta az egész klubot, szavaival-tetteivel mérget fecskendezve rombol és pusztít? Folyamatosan elégedetlen, bizonyítottan lop-csal-hazudik, de követelőzik, s ő akar úr lenni (az általa időközben szétrúgott, szemétté változtatott) dombon. Vezetőnek, sámánnak lenni előbb egy csoportban, aztán… – "Ismerjük", legyinthetnénk, ha nem vérünkre menne a játék.
Nem állítom, hogy a gyakorló politikus nem kényszerül olykor (a tényeket figyelembe véve) nehéz elvi döntésekre, kompromisszumokra – ám optimális esetben csak időszakosan, átmenetileg, saját értékeit nem feledve, feladva. A realitások, ahogy nevük is mutatja, létező kényszerűségek, különbséget is teszek (most hirtelen így)reál-politikus és reálpolitikus közt. Viszont kizárólagosan érdekek mentén kapcsolatokat teremteni vagy elvágni nagymértékben ellenkezik általánosan elfogadott emberi értékeinkkel, és a gazemberkedés, hitványság, erkölcstelenség veszélybe sodor – országokat is.
Emberi kapcsolataink minden szinten nagymértékben az értékekre épülnek, legyenek azok kicsik vagy nagyok, személyesek, nemzetiek vagy globálisak. Létünket, civilizációnkat éppen az értékek megteremtése és választása hozta el a XXI. század küszöbéig – az egyszerű bunkó, furkósbot használata helyett, mely a napi érdekeknek esetleg jobban megfelelt volna. A politika, az együttműködés tisztelet és bizalom kérdése (is), melyet bizony ki kell érdemelni. Egy évszázadban általában csak egyszer lehet elveszíteni, nem tér vissza. Az árulás pedig nem csak a magánéletben elutasított opció.
Az elemzők kényszerű szokása (más szempont már nem maradván) miniszterelnökünket reál-politikusként magyarázni- azonban lassan, de biztosan elérkezett az idő, hogy a Párt és a kormány reálpolitikája a pöcegödör fölé érkezve már eszeveszett csapkodásba fordult. E vagdalkozásról nap mint nap drasztikus példákat kapunk – mind szóban, mind tettekben, mind itthon, mind a világban. Ilyenkor, az elsüllyedés vagy megmenekülés határán vajon az indulatvezérelt reagálás, mérhetetlen önzés, mások hulláján való taposás a követendő, logikus, haza-mentő taktika? Ők odafent azonban már döntöttek helyettünk, a hazai és a külpolitikában naponta látjuk ennek következményeit. No de milyen reálpolitikus is az, aki kockázattal járó, nagy veszteséggel fenyegető, napi szinten ismeretlen veszélyeket rejtő politizálást folytat?
Hazárd.
Lehet, szabad hazárd politikát folytatni a haza érdekében? Lehet-e egyidőben földrengésszerű belső átalakításokat (egészségügy, oktatás) vasmarokkal kikényszeríteni – közben nemzetközi klubjainkban is fagyos világot teremteni, mindenhol (láthatóan már üres térben) fenyegetőzve, zsarolva követelőzni, a nyílt ellenséget védeni, a gyilkoshoz bújva politikai és anyagi hasznot remélni… ez valóban reál, politika. A srácok, ha dönteniük kell, ritkán választják a törvényes megoldásokat, nem sokat vacakolnak. Tövig nyomják a gázpedált, felkészülnek az ökölharcra, és kiegyenesítenek pár kanyart. (Port.hu) – Ez a ;Hazárd megye lordja című egykori film cselekményének rövid leírása. Aktualizálva: nálunk Hazárd vármegye lordjai, hercegei osztják a sallereket, aláznak meg nemzeteket, árulják el korábbi szövetségeseiket, erőszakolják meg az országot… Önmagukat a Hazával,Nemzettel, Magyarországgal azonosítva bohóckodnak – de valóban a haza, és véletlenül sem saját életben, hatalomban maradásuk érdekében? Van, kinek e kérdést még meg kell válaszolnia, de egy méretes tömegnek már nem. Viszont az idő sürget, választani s dönteni kell. Furkósbot vagy értékek? Elzárt barlang, vagy szabad világ? Erőszak, vagy okos együttműködés? A lábbal szavazás;, a gyermekek világra-nem-hozatala, az önfeladó alkalmazkodás láthatóan nem elég hatásos válasz reál-politikusainknak, ők csak az erőből értenek. Nincs már lehetőség kompromisszumra, mindenki más kipusztítandó ellenség lett, ezt a MOK minden észérvet mellőző múlt heti kormányzati bedarálása is mutatja. Talán, de csak talán még nem késő lefékezni az országot a szakadék elött. Nem úri huncutság a politizálás, hanem saját életünk kézbe vétele. Ideje lenne…