„A nemzetközi nőnap a női egyenjogúság és a nők emberi jogainak napja, amelyet 1917 óta
(Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is
a világnapok közt tartja számon. A nőnap eredetileg munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők
egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt: 1857-
ben New Yorkban negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő lépett sztrájkba a
béregyenlőségért és a munkaidő csökkentésért. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a
napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi
szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni
tiltakozásuknak is hangot adnak. [1]
A rendszerváltást követően a nőnap Magyarországon is elvesztette
eredeti munkásmozgalmi hangulatát. Helyette a közfelfogásban a jóindulatú szexizmus és a
kényszeredett virágajándékozás dominál. „ (Forrás: wikipedia)
Szóval kedves férfiak, ma már az égvilágon semmi hátrány Magyarországon nem éri a nőket:
sem családon belüli erőszak – csupán véletlen, hogy nagyjából az év minden hetében legalább
egy nőt megöl a hozzátartozója – sem szexuális abúzus, sem munkahelyi megkülönböztetés. Ezt
igazolják parlamenti képviselőink határozatai, nincs itt szükség isztambuli egyezményre, vagy –
ami már tényleg ördögtől való – gendertudományokra.
De azért kedves lenne, ha a holnapi (mégoly kényszeredett) virágról mégsem felejtkeznének el
(H. Sz.)