Posted by Parászka Boróka
·
>Majdnem minden benne van ebben a történetben a magyar társadalom működéséről.
Figyelem a már most hullámzó vitát ekörül, és szeretném néhány szempontra felhívni a
figyelmet.
Amit látunk, az nem a takarítónő (munkásosztály) győzelme a tanár (értelmiség) felett.
Amit látunk, az a propaganda, hatalmi visszaélés és az uszítás győzelme a munkásosztály és
az értelmiség fölött, mely osztályok épp az ilyen konfliktusokban esnek egymásnak, ahelyett
hogy szolidárisak lennének, és szembefordulnának a hatalommal.
A takarítónő ebben a történetben rendkívül helytelenül viselkedő, elmarasztalható és
elmarasztalandó áldozat. Akit megtévesztettek, félrevezettek és akiben félelmet keltettek.
Fogalma sincs arról, mi a homoszexualitás, kik a homoszexuális emberek, és hogy is lehetne
fogalma a méltányosságról, esélyegyenlőségről, a magánélethez való jogról és védelemről.
Mikor ő maga is kiszolgáltatott, alulképzett, alulfizetett ember.
Ha magyar értelmiség tényleg jót (jogokat, biztonságos munkakörülményeket, anyagi
méltányosságot) akar magának, akkor ebben a helyzetben nem a takarítónő ellen fordul, nem
elhallgatja a a helyzetet tehetetlenül, elnémulva. Hanem teszi azt, amit mindig tennie kell.
Példát mutat szolidaritásból (az ellehetetlenített tanárral), etikus életvezetésből. Legfőképpen
tájékoztat, információt ad át, felvilágosít, ellentart a propagandának. Minden szinten: a
munkahelyén, a munkaközösségben, a magánéletében.
Két olyan ügy is napvilágot látott az utóbbi hetekben, amely a tanárokkal szembeni
hangulatkeltésre alkalmas. Ezeket nem lehet másképp kezelni, mint úgy, hogy a tanári- és
általában véve a civil társadalom is sokkal bölcsebb, humánusabb a hatalomnál. Ez ugye nem
nehéz, mivel a hatalom buta, tapló és nyomokban sem található benne humánum.
Szóval mielőtt elindulna a “takarítónőzés” gondoljunk arra, kiknek az áldozatai a takarítónők, és
ők mit veszítenek azon, hogy ilyen mentális és szociális viszonyok közé szorították őket.
Részletek a cikkből
Volt egy takarítónő (Etelka – nem a valódi neve), akivel bármilyen kedves voltam, ellenséges
volt velem. Ismerőse azt mondta, hogy gyakorló katolikusként Etelka nem tudja elfogadni, hogy
én meleg vagyok. Szó nélkül hagytam. Azonban Etelka nem takarított az osztálytermemben.
Hiába kértem többször. Gyakran én takarítottam, néha közösen a gyerekekkel.
Hétfőn reggel az aulában tartottam órát. Mivel az igazgató nem volt bent, szóltam a
munkaközösség-vezetőnek, hogy most takaríttassa ki a termet. A munkaközösségvezető szólt
Etelkának, aki megtagadta a munkát, és hazament.
Egy órával később Etelka (felnőtt munkavállaló) visszatért az iskolába az anyukájával.
Ordítoztak velem, és megfenyegettek a gyerekek és a kollégák egy része előtt. A
berohanásukkal megakasztották az iskolai munkát, a viselkedésükkel riadalmat és félelmet
keltettek a közösségben.
Konkrétan elhangoztak: „patkány, buzi, köcsög” (többször is); „A két nagy fiammal meg foglak
veretni”, illetve „tudjuk, hogy milyen vagy, kivel élsz együtt, az egész falu tudja, nem hagyjuk,
hogy a gyerekeket tanítsd, ki fogunk rúgatni.” (Etelka édesanyja el is mondta, hogy elmegy a
polgármesterhez, hogy kirúgasson.) Etelka azon poénkodott, hogy szerencsére nekem nem
lehet gyerekem.
(forrás 4! blogok: egy meleg pedagógus története)