Posted by Lévai Júlia Míra
>Orbán-hívők mantrázzák, több kormánypárti poszt alatt is:
– Az ukránoknak nem kellett volna azzal provokálniuk Putyint, hogy a NATO-val kacérkodtak. Naná, hogy nem szeretné, ha a közvetlen szomszédja egy NATO ország lenne! Nem kell csodálkozni, ha lerohanja őket, hogy elriadjanak tőle!
– Aha! Mondod ezt egy olyan országból, amely nemhogy kacérkodik, de már régóta benne is van a NATO-ban. És ha Putyinnak sikerül legyőznie Ukrajnát, és ezzel ideér a mi határunkra? Akkor mi lesz? Akkor a mi NATO tagságunk is provokációnak számít? – teszik fel többen is a természetesen adódó kérdést.
– Igen! Annak számít! – hangzik a válasz.
– Na de akkor…
– Hülyék, nincs na de akkor! „Magyarország katonai biztonságát nem lehet a NATO-ra alapozni”, már régen megmondta az Orbán! Értelem! Gondolkodás! Onnantól nem leszünk NATO tagok és kész, csak ti nem értitek, hogy ez már megvan (így, egyben) mondva, agymosott komcsik!!! Érdemes velük beszélgetni: megannyi érzékeny szeizmográf, amely hibátlanul veszi Orbán legtitkosabb hátsógondolatait is, majd a végeredményt készségesen megosztja, mindenkivel.
Ebből is látszik, mennyire fölösleges bármilyen másféle közvetítő a Vezér és a társadalom között. Politológus, elemző műsor-újságcikk, egyáltalán a média – mind csupa haszontalan felhajtás, energiapocsékolás. Épp elég, hogy mond valamit a Vezér, azt a hívei teljes mélységében megértik, és jószívűen lefordítják nekünk.
Végül is igazuk van. Hiszen attól, hogy országos szinten minden közéleti párbeszéd lehetősége megszűnt, mi sem tudunk mást tenni, mint hogy naphosszat csak találgatjuk a Főnök hátsógondolatait, nagyjából a „vajon mire gondolt a költő?” sztenderd nyomán. Hát nem sokkal egyszerűbb csak odafigyelni a hívekre? Megérteni a szavaikból, hogy ez van, tudomásul venni, hogy a „társadalom” fogalma egy időre megszűnt létezni, és addig is élni a saját életünket, ahogyan lehet?
(Nem, nem egyszerűbb, de az egy másik kérdés, amit most úgysem tudunk megoldani; hagyjuk.)