Posted by Ady Endre, Jászi Oszkár üzenete
>Kocsis Tamás
>„Előre kell dolgozni a jövőnek”… Elszomorító tanulság: minél zavarosabbban veszedelmes körülöttünk a világ, annál inkább megérdemli Jászi Oszkár (Nagykároly, 1875. március 2. – Oberlin, USA, 1957. február 13.) a máig sokat vitatott radikális tudós-politikus, hogy emlékezzünk az általa gyakran emlegetett , néhány évvel korábban Ady Endrétől származó gondolatra: „Rendezni végre közös dolgainkat”. Égető ez a felelős közös költői, politikusi parancs, a nehezen megteremthető közös gond gondolatotolkodás szándékával.
Jászi Oszkár a gondolatot – „előre kell dolgozni a jövőnek” -akkor emlegette fel, fogalmazta meg, amikor immár 115 éve, 1918-ban világossá vált: elkerülhetetlen Magyarország új Mohácsa, Világosa – ami végül Trianonba torkollt. Amikor Clemanceu és George Lloyd nyomán és nyomására az Atlanti-óceán túlsó partján Thomas Wilson is visszavonhatatlanul azok mellé állt, akik nemzetállamokban látták a 20. század folytatását Közép-Európában. Így az, ami még 1848-49-ben, sőt 1867-ben is lehetőség volt, hogy a történelmi Magyarország „keleti Svájcként” a progresszió előharcosa legyen Európában, reménytelen próbálkozássá törpült az első világháborús vereség, a nagyromán, a cseh-szlovák és délszláv ambíciók árnyékában.
A történelem kemény tényei mondatják a reálisan gondolkozó kritikus utókorral: Jászi az „őszirózsás” Károlyi Mihály minisztereként és annak legfőbb külpolitikai tanácsadójaként kilátástalan helyzetben azt csinálta, amit tenni lehetett, és amit tenni tudott. Mindent lehetségest megtett a magyarságért, hogy megmentsen annyit, amennyi megőrzésében a realitások által gúzsba kötve akkor egyáltalán reménykedhetett. S tette ezt meggyőződéses európaiként, aki még a véres „nagy háború” után is bizakodott abban, lehet közösen Közép-Európát, sőt Európát építeni, s benne magyarnak lenni. Hibásan látta? Nem rajta múlott! Ezért jelképes is, hogy Jászi Oszkár kései utóda, Jeszenszky Géza, a rendszerváltó Antall-kormány konzervatív történész külügyminisztere, ezzel a mondattal lépett 2015-ben hallgatósága elé: „Két elvetélt alkalom a dunai államok kiegyezésére: az első világháború vége és a hidegháború vége”.
Hogy áll most – a harmadik alkalom? Reménykedjünk, hogy a ma Európai Uniója a válságos jelent ellenére holnap még válhat azzá, amiről Jászi tegnapelótt álmodott! De ahhoz megint – előre kell dolgozni a jövőnek!
Ezért – úgy érzem – idekívánkozik még egy mondat: „A történelem nem több, és soha nem kell, hogy több legyen, mint a jövőt szolgáló számvetés“.
Az idézet H.G. Wells 1920-ból származó, két kötetes könyvének angol nyelvű kiadásából való. A könyv címe: „The Outline of History”. Némileg szabad magyar fordításban: a történelem fővonalakban, egy kicsit még szabadabban, történelmi vázlatok. A második kötet utolsó fejezetének első mondata: Mit hoz a jövő? “
Azóta tudjuk: mit hozott a 20. században.
Aki másutt nem találja a könyvet, Antall József egykori miniszterelnök hagyatékában valószínűleg rábukkanhat. A rendszerváltó miniszterelnök gyerekként vetette meg édesapjával – a második világháborúban Magyarországra menekült lengyelek sorsának intézésével ugyancsak ismertté vált id. Antall Józseffel – a könyvet, mert megragadta az előbbi idézet.
A wellsi mondatot e sorok írója – mint túl sokat átélt túlélő – úgy értelmezi: aki a történelemmel foglalkozik, annak feltétel nélkül a jövőt kell szolgálnia. A múltat tudatosan félremagyarázni pedig épp ezért – halálos bűn, amit vélt jó szándékok sem tehetnek bocsánatossá!
Ahogyan egykor – úgy ma és holnap sem…
Címkép: Trianon harangjai