Posted by >Róna Katalin
>Miközben gőzerővel épülnek országszerte a középkori várak hamis illúziói, Budán a XIX. század végi és XX. eleji paloták a maguk idejében is vitatott építészeti értékű betonmásai, egyre-másra tűnnek el a múlt század utolsó harmadának stílusteremtő házai.
Most a pesti Duna-partnál, a Széchenyi téren magasodó Sofitel – eredetileg Atrium Hyatt – Hotel, az Ybl- és Kossuth-díjas, utóbb Prima Primissimaként méltatott Zalaváry Lajos kiemelkedő alkotása került sorra. Nem, valóban nem az egész épület tűnik majd el, váza megmarad, csak éppen a homlokzata alakul át alapvetően az új külső burkolattal, s ha szintjeinek száma elvileg nem növekszik is, a beépülő, üvegezéssel borított tetőterasz tömege hatásában óhatatlanul arányváltozást okoz az épületen.
De kezdjük az elején. Valaha a pesti Duna-partot szállodasor kísérte, három hotel állt itt, a Dunapalota, a Hungária és a Carlton, valamennyi a második világháborús bombázás áldozata lett, s velük együtt valóban helyrehozhatatlanul meredezett a Széchenyi téren Hild József klasszicista Lloyd-palotájának maradványa. A bontások után a foghíjak beépítésére az 1970-es években, a nagy szállodaépítési program idején kerülhetett sor. Először két korábbi telek összevonásával megépült a mai Marriott, akkor Duna Intercontinental, a fiatal Finta József eredeti terveivel – két kisebb, alacsonyabb, íves épület volt az álma, ám az építtető szava döntött – nem azonos, eltúlzott méretű tömbje, amely súlyosan nehezedik a látképre. Egy évtizeddel később következett a Forum, ma ez viseli az Intercontinental emblémát, ugyancsak Finta József volt az építésze, majd kissé beljebb, a város felé az Atrium Hyatt, amelyet Zalaváry Lajos jegyzett.
A korabeli írásokból kiderül, de a látvány önmagáért beszél, a két ház nemcsak szállodaként, hanem némileg vizuálisan is konkurált egymással:
Zalaváry Atrium Hyattje finom eleganciával, a fehér épület optikai megjelenését meghatározó, szinte oszloprendként kialakított, eloxált alumínium ablaksorok elhelyezésével és árnyalatával reagált a barna tónusú, nagyvonalú Forumra.
Fontos megjegyezni, hogy magasságuk nagyjából azonos, egyik sem emelkedik a belvárosi környezet fölé. Zalaváry épületének meghatározó eleme, a lapos bevilágító tető különleges, magával ragadó fényviszonyokat teremtett az átriumosan szervezett belső térnek – Németh István és Hefkó Mihály volt a belsőépítész tervező –, amelyben az emeleteket a környékbeli belvárosi házakat idéző függőfolyosók övezték, a szintekre külső üvegliftek vittek fel az átrium lobbyként és kávéházként működő földszintjéről.
Zalaváry Lajos tervei nyomán 1982-ben épült fel és nyílt meg az Atrium Hyatt Fotó: Fortepan/Gábor Viktor
Négy évtized telt el azóta, az építészet históriájában nem nagy idő, de a ház felszereltsége, műszaki-energetikai állapota bizonyára megérett a felújításra, akárcsak a homlokzati falak festése, burkolása. Ez nem is lehet kérdés. Az azonban, ami most történik a felújítás örve alatt, a teljes külső homlokzat megváltoztatása a vázszerkezet megtartásával, az már több, mint vitatható. Persze jöhet az ellenvélemény, a tulajdonos azt tehet, amit akar, és az elmúlt évtizedekben volt néhány tulajdonosváltás a Hyatt–Malév–Pannoniától az Accor–Pannonián, Accor–Sofitelen át a Starwood Capitalig és legújabban az Indotekig, amely aztán meghozta a változtatási vágyat.
De bárki kénye-kedve, saját éppen jó, vagy rossz ízlése szerint valóban azt tehet egy emblematikus épülettel, amit akar? A válasz igen is, meg nem is.
Léteznek városképi szempontok, létezik adott esetben a világörökségi törvény, amit ugyan mostanság egyre kevésbé divat figyelembe venni, létezik – s ez meg „csupán” morális kérdés – az épített örökség tisztelete.
A teljes írás elolvasható az Országút.com oldalon https://orszagut.com/kornyezet/epiteszet-muemlekvedelem-mma-epiteszeti-tagozat-magyar-epitomuveszek-szovetsege-zalavary-lajos-atrium-hyatt-mi-lesz-veled-modernista-epiteszet-4051