Posted by Föld S. Péter
>Ezúttal a Magyar Orvosi Kamara, pontosabban, annak vezetősége húzta ki a gyufát Orbán Viktor kormányánál. Nem az orvosokkal van bajuk, mondta Takács Péter egészségügyért felelős államtitkár, hanem a kamara vezetésével. Le is kommunistázta őket, ahogy kell, szerinte működésük a kommunista időket idézi.
Nem tudjuk, hogy milyenek a kommunista idők, Magyarországon ugyanis nem voltak ilyenek. Még talán leginkább a sokat emlegetett ötvenes évek hajaz erre, de az is inkább szocializmus volt, igaz, annak elég durva változata. Kommunizmus soha nem volt Magyarországon, dolgozó népünk legjobbjai az egypártrendszer „legfényesebb” éveiben is csupán a szocializmus alapjainak lerakásán munkálkodtak. Kommunisták persze voltak, és ma is akadnak szép számmal. Azok például, akik Thürmer Gyula pártjára szoktak szavazni – mindezidáig fölöslegesen és reménytelenül, mert a Munkáspárt eddig legföljebb látogatóként jutott be a parlamentbe.
És vannak a bolsevikok, elsősorban a Fidesz soraiban. A Fidesz ugyanis bolsevik párt, minden ismérv adott, hogy annak nevezhessük. Évtizedek óta ugyanaz a vezető áll a Párt élén, a vezetőség is alig változik, a régi, alapító atyák többsége ma is ott található a vezér közelében. A Pártban fegyelem van, kibeszélés nincs, ha mégis, annak szakítás a vége. Most látszólag úgy tesznek, mintha a svéd és a finn NATO-tagság kapcsán vitatkoznának, ám ezt nem kell komolyan venni, szemfényvesztés csak a nyilvánosság felé, szép magyar kifejezéssel: parasztvakítás.
A Fideszben ugyanis csak az van, amit Orbán akar és mond. A szimpatizánsokat az sem zavarja, hogy a Vezér gyakran mást mond, mint évekkel ezelőtt. Amikor mást mond, gondolják a hívek, azt is ő mondja, tehát olyan, mintha most is ugyanazt mondaná. Néhány évvel ezelőtt még arról szónokolt, hogy bár az olaj Keletről jön, a szabadság mindig Nyugatról érkezik, ma már nemigen emlékeznek az ilyen és ehhez hasonló a mondatokra.
A bolsevikség egyik fő ismérve, hogy mindig kell egy ellenség, aki ellen lehet hergelni a népet, mert akkor az addig sem a saját bajaival lesz elfoglalva. A Párt mindig talál ellenségeket a magyaroknak. Le is győzte mindet: kipaterolta az IMF-et, elűzte az oligarchákat (a saját tehetősei azért maradhattak, sőt, még jól is jártak), aztán jött Soros, és a migránsokkal is jó sokáig lehetett riogatni az embereket. Mindeközben a Párt megküzdött a filozófusokkal – veszélyes népség, szerencsére sikerült megfékezni a tobzódásukat – később a kockás inges tanárok váltak ellenséggé, és mindenki, aki szemüveges, városi, de főleg budapesti.
2022 óta megint a tanárok ellen harcol a Párt, az új esztendőben, pedig még egy frontot nyitott: megtalálta ellenségnek a Magyar Orvosi Kamarát.
És akkor a szakadatlan és harcos békevágyról még nem is beszéltünk. Arról, hogy rajtuk kívül mindenki a háború pártján áll, egyedül ők akarnak békét. Putyin nevét ki sem ejtik, mintha a háború kirobbantója, százezrek halálának és milliók szenvedésének okozója nem is létezne. Csak ellenség van, és a határtalan békevágy.
Utóbbi a Fideszben majdnem olyan erős, mint a pénz és a hatalom szeretete.