Posted by >Beszélgetés Székely Csabával
Igen, pedig nem rizikósabb, mint egy fiatal, frissen kikerült rendezőre bízni a következő előadást. Talán a drámaíró értéke, megbecsülése csökkent. A rendezői színház erősödésével az élő szerző egyfajta szükséges rossz lett.
Azért, mert a rendezők nem szeretik, ha az író beleszól abba, hogyan nyúljanak a darabjához?
Biztos van egy-két szerző, aki foggal-körömmel ragaszkodik minden egyes mondatához, de szerintem a legtöbben jóindulatúan viszonyulnak a próbafolyamathoz. Tudják, hogy ők is alkotó elemei a nagy gépezetnek. Együtt kell működni a többiekkel, mert a cél az, hogy az előadás jól sikerüljön.
Úgy tudom, te kifejezetten élvezed, amikor a színházi próbák során újjászületik a szöveged.
A jó dráma arról ismerhető fel, hogy nem kell nagyon belemászni. Vannak darabok, amelyekről azt mondják, jó az alapötlet, a gondolat, de a szövegen még dolgozni kell, és az improvizációk alapján átgyúrják. A jó dráma enélkül is megáll a lábán.
Ebben az esetben az író hogyan viszonyul a saját szövegéhez?
A drámaírás nem önálló művészet. Olyan, mint az operatőr munkája a filmművészetben. Amikor épp az utcán sétál, akkor nem annak a filmnek a része, hanem egy alak csupán, egy kamerával. Én is akkor válok a művészet részévé, ha színpadra kerül az, amit írtam. És az már sok ember együttes munkája.
És ez neked így megfelel?
Igen, de azért a plakátokon legfölül az én nevem szerepel. Valójában tetszik, amikor a próbafolyamat során újraszületik a szöveg. Pici dolgokat lehet és kell is módosítani, amiktől jobb lesz a mű, és néha jönnek olyan ötletek az alkotótársak részéről, amelyek nekem nem jutottak volna eszembe.
A rendező meddig mehet el a változtatásokban?
Ez a jóérzésen múlik, meg azon, hogy a rendezői ego mit gondol magáról: ő mennyivel jobb író a szerzőnél. Ez is rendben van addig, amíg megbeszéljük. Az a fontos, hogy az előadás érdekeit szolgálja.