Posted by Fáy Miklós
>Valahogy kezembe került egy régi Muzsikás-lemez, a Nem arról hajnallik.. című. Szép, mint mindig, énekük, ez olyan megnyugtató, az ember nem véletlenül lelkesedett értük, csodálatos alternatívát nyújtottak akkor, amikor jó lett volna énekelni valamit, de a P. Mobilhoz már túl késő volt, a Di provenza pedig mégis röhögséges lett volna. Ahogy az O, sole mio is. Énekelni muszáj, és akkor az ember kapott egy szép adag dalt, rabnótát, ilyesmit. Ezzel a szívnyugvással hallgatom az albumot, amíg egyszerre csak rá nem kezdenek arra, hogy Én csak azt csodálom, meg nem hal bújában. Gitár, aztán basszusgitár, aztán fölerősített gitársóhaj, te jó ég. Ez a Pink Floyd, a Wish You Were Here. Nyilván nem véletlenül, ez nem lebukás, olyanra dolgozták fel a dalt, épp csak a rádió effektus hiányzik az elejéről, hogy mintha ez menne az éterben, valaki hallgatja, rápöntyög, aztán már ő énekli. De egyébként ugyanaz. Egészen addig, amíg meg nem szólalnak a sípok, dudák, mert akkortól már István, a király. Persze, abban is szerepelt a Muzsikás. Nézzük csak, és tényleg, Szörényi Szabolcs basszusgitározik, a zenei rendező Szörényi Levente. Kész a Pink Floyd – István, a király tengely.
Hát ez milyen csodálatos fölfedezés, bár lehet, hogy mindenki számára nyilvánvaló volt, késtem mennyit is? Negyven évet? Mi az évszám?
Jaj, 1986. Az István, a király volt előbb. Pedig jónak látszott a felismerés.