Katanics Sándor:
Vegzálják a pedagógusokat… Ha így megy tovább, ép elméjű ember nem akarja, hogy a gyermeke tanár legyen és ép elméjű ember nem akarja a pedagógushivatást választani.
Ma két olyan e-mail is landolt a postaládámban, amitől rendesen felment a vérnyomásom.
Az egyikben elmagyarázzák, miről is fog szólni a teljesítményalapú értékelésem. Ha hagyom. Tájékoztatnak, hogy lehetőségem volt nekem is kitölteni a kérdőívet és 35 ezren ezt meg is tették. Bevallom, egy szavukat sem hiszem. Azt főleg nem, hogy ezt a zagyvaságot, ostoba pontozásos rendszert akarja normális ember. Olyan valaki, aki ért is a hivatásához és a nevelési és oktatói munkájával és nem annak leírásával, vállalásokba foglalásával tölti ki a munkaidőt. Az értékelés szempontrendszerének kidolgozását állítólag szakmai szervezetek végezték. Nem tudom kik voltak azok, de remélem, egyszer nevesítik őket és egyszer majd lesznek felelősei ennek az eszement állapotnak.Egyszer majd felelősségre vonják azokat, akik most névtelenül segítenek végleg szétverni a közoktatás még úgy ahogy működő rendszerét.
Nem részletezem, de éveken belül nem 6-10 ezer pedagógus, hanem 20 ezer fog hiányozni a rendszerből. Lesznek helyette megfelelő végzettség nélkül, hazug teljesítményértékelésekkel alkalmatlanok. Aki már nem kis létszámú csoportokban fogják oktatni például idegen nyelvre és matematikára a gyermekeinket. Akik “tömegoktatást” végeznek, ostoba pártdirektívákat végrehajtva.
Jelenleg Magyarországot gátlástalan, hatalommániás emberek vezetik és totálisan szétverik pár év leforgása alatt a közoktatásban mindazt, ami még működik. Az egészségügyben már elvégezték a munka dandárját. Nyugi, elitiskolák azért majd lesznek, de abba csak a verítékünkön meggazdagodó, magas tandíjakat befizetni képes pártelit és kitartott klientúrája tudja majd a gyermekeit felkészíttetni.
Ezen kívül még 3 tanévem van az ország egyik legjobb vidéki gimnáziumában. Most tényleg elkezdtem gondolkodni rajta, hogy bár nagyon szeretem a munkám, imádok tanítani, de elkezdek az életem hátralévő részére máshol munkát keresni.
Nem voltam hajlandó portfóliót írni. Ma levélben azzal is elkezdtek vegzálni, hogy írjam meg. Minek? Nem érvényes a diplomám? Bruttó pár ezer forint többletért több tucat oldalon keresztül bizonyítgassam azt, hogy tudom, mit csinálok napról napra a tanóráimon? Minősíttessem magam például egy óvodapedagógussal, aki eljön megnézni, hogyan tanítom az integrálszámítást? Nincs semmi bajom a kiváló óvodapedagógus kollégákkal! Azzal van, hogy sokan pénzért belekényszerültek abba, hogy ezt a semmitérő minősítési procedúrát végigcsinálják. Állítólag kompetenciákat mérnek, de valójában vicc az egész. Normális gondolkodású kollégák tömkelege ismeri el a szíve mélyén, kisebb közösségekben beszélgetések során, hogy szó szerint semmit nem ért a minősítési eljárása, akár a nevetséges önértékelési procedúrák, amin rendszeresen át kell esni, pedig merő időpocsékolás. Most meg majd jön a teljesítménymérés, ami szintén papíron elférő hazugsághalmaz lesz csupán. Tiszta ötvenes évek.
Pályakezdő korom óta, 38 éve vagyok Lovassys tanár. 10 évig az intézmény igazgatója is voltam. Ezért igen komolyan meg is vagyok becsülve, hiszen kapok azóta is címzetes igazgatói pótlékot. Havonta bruttó 12 ezer 500 Ft-ot.
Most úgy néz ki, hogy ha addig életben maradok, a maradék három évem nem tudom majd ott eltölteni, hiába szeretném.
Nem vagyok hajlandó ugyanis bohócot csinálni magamból. Millió módon lehet a munkámat értékelni. Nem fogok vállalásokat megfogalmazni. Nem fogom az ostobák és az aljasok diktatúráját eltűrni. Csupán dolgozni fogok addig, amíg hagynak. S az utolsó pillanatig kiállok és harcolok a vélemény- és a szólás szabadságáért.