Spekulánsok

Marnitz István
>A „háborús időkben nyerészkedő nemzetközi spekulánsok”
ellen hirdetett harca hevében Orbán Viktor alkalmasint könnyen
szembe kerülhetne önmagával. (Nem fog.)

A háborún nyerészkedő nemzetközi spekulánsok közül egy
biztosan ismert: Orbán Viktor titkos példaképe, Vlagyimir
Putyin. Mértékadó elemzők szerint az orosz elnök különböző
húzásai – például egyes tagállamok ellátásának egyoldalú
megszüntetése – tavaly augusztusig több ezer százalékkal
verték fel a mi orosz gáztarifánkat is meghatározó holland
fűtőanyag-tőzsde árfolyamát. Bár mellékesen a kormányfő is a
nyerészkedők közé sorolja „Oroszországot”, a jelek szerint
különösebben nem küzd az ellen, hogy a magyar adófizetők
pénzének nagy részét – saját bevallása szerint csak tavaly
vagy 4 ezermilliárdot – Putyinnak utalja. A kormány szemében
a háború előtt még az uniós környezetvédelem számított az
energiaáremelkedés főbűnösének, amit – sikertelenül – be is
akartak tiltatni. Azóta meg az „brüsszeli szankciók” a hibásak és
nem az, aki ellen és miatt a szankciókat kivetették.

Ahol persze tőzsde van, ott spekuláns is van: opciók, határidők
– sokak szerint ez a piac lényege. Olyan hír ugyanakkor, hogy
bármiféle pénzemberek érdemben felverték volna a fűtőanyag
tőzsdei árát, nem vált ismertté. Innentől viszont a
spekulánsozás meg sorosozás megint csak a szokásos,
számító, antiszemita hergelés.

Mostanság amúgy is nehéz lenne bárkit árfelhajtással vádolni:
az augusztusi csúcs óta, miután Európa, csodálatos erejével,
pillanatok alatt új gázszállítókra váltott, a tőzsdei árak a
hetedükre estek. Ha emögött „spekulánsok” állnak, köszönjük
nekik. De nem valószínű. Az áresésekhez inkább az EU és más
fejlett államok által az orosz gázra és olajra – a szokásos
magyar tiltakozás ellenében – meghúzott ársapkák járultak
hozzá.

Mindazonáltal a véres extraprofitból Orbán Viktor is leveszi a
maga sápját. Amire ráadásul még büszke is, mert az ugye nem
az, még ha bizonyos szemszögből nagyon is annak látszik.
Történt ugyanis, hogy tavasszal, Brüsszelben, szokás szerint
mindenki ellenében, „kitáncolta”, hogy a Mol, összes uniós
versenytársával szemben, változatlanul vehessen a
világpiacinál – a háború miatt – jóval olcsóbb orosz kőolajat.
Ezen a nyerészkedésen a Mol csak tavaly több százmilliárdos
extraprofitot ért el. Ám miután az olajcég decemberben közölte,
hogy literenként 480-ért sajnos nem tud több üzemanyagot adni
– ami miatt a kormány kénytelen volt eltörölni az ársapkát -,
Orbán egy tollvonással, adó formájában ki is vonta az általa
intézett, háborús spekulációs nyereséget a cégből, a
„rezsialapba” irányítva az összeget. Vagyis az, hogy Orbán

Viktor, orrát befogva, nem érzi az orosz olaj vérszagát, most
némiképp enyhíti a „rezsicsökkentett” gázdíjak és a hatalmas,
világpiaci alapú orosz gázszámlánk közötti űr államadósság-
emelő hatását.

Kicsi, fejletlen, etikátlan, dölyfös ország, mit csináljunk, belefér
– vonhatnánk meg a vállunkat. De hogy még a főspekulánsnak
álljon feljebb… Jó, tudom, nálunk ennek is nagy hagyományai
vannak.
(nepszava.hu)