Posted by Nagy Tibor
>Mindenkinek van az életében olyan esemény, amelyről nem
szívesen beszél. Vagy azért, mert nem akar fájdalmat,
sajnálatot kiváltani, vagy azért, mert magának akarja
megtartani. Ez azonban nincs jól, igenis kérdezni kell. Az
ősöket. Mert a genetika, az öröklés néha a titkokat is tovább
viszi és a leszármazottaink nem értik, mi miért történik.
Sokunknak sajnos csak akkor jut eszébe kérdezni, amikor már
nincs kitől.
Jómagam is bánom, hogy nem kíváncsikodtam anno, és
szüleim, nagyszüleim, vagy akár dédszüleim életének egy-egy
epizódja, eseménye, így homályban maradt. De már késő.
Elvitték magukkal a válaszokat. Én viszont azt szeretném, ha az
unokáim megismernék a múltat, a múltunkat, ami bizony már
történelem. A múltat, amit dédszülei éltek és mi, nagyszülők.
Ezért elhatároztam, amit tudok, papírra vetem, hogy tudják,
honnan jöttek és az ősök mit éltek át.
Apám a győri Vagon és Gépgyárban dolgozott már fiatalon.
Esztergályosként. A közelgő II. világháború, a fasizmus
árnyéka, a többségében baloldali érzelmű fiatalokat egyre
jobban összehúzta. Apám is tagja lett a József Attila irodalmi
körnek. Itt persze politizáltak is. A háborúval, a német
megszállással és a magyar fasiszták egyenruhás szadistái
nyilas ruhában, fegyverrel segítették a német SS, vagy a német
politikai rendőrség, a Gestapo munkáját. Apám és barátai a
lakosságnak a német fasizmusról röplapokat szórtak a gyárban,
mely hadiüzem lett. Ők pedig az ellenállás részeként selejtes,
használhatatlan alkatrészeket gyártottak a német
repülőgépekhez. A szabotázs, a politikai ellenállás, lebukáshoz
vezetett. Letartóztatták és a sopronkőhidai, hírhedt fegyházba
vitték őt is, barátait is. A 23 éves fiatal embert és társait is
kegyetlenül kínozták a nyilas fogvatartók.
Karácsonykor sorba állították a foglyokat és minden tizediket
kivégezték. Az ajándék az volt, ha nem a tizedik voltál. Bajcsy
Zsilinszky Endrét is itt végezték ki. Katonai rögtönítélő bíróság
szórta a halálos, vagy a hosszú évekre szóló fegyházbüntetést.
Apámat is sok év fegyházra ítélték. De élve maradt. Mesélte,
hogy alig várták, hogy a németek vegyék át őket a
kegyetlenkedő nyilasoktól. Átvették őket, de el is indultak a
foglyokkal Németország felé. Akkor még nem tudták, hogy a
célállomás az ausztriai mauthauseni koncentrációs tábor lesz.
A mauthauseni férfitábort az SS azzal a szándékkal létesítette,
hogy növelje az Anschluss során kibővített birodalom déli
részén a fogolytábor-kapacitást, különös tekintettel arra, hogy a
tervezett háborúban a hadifoglyok elhelyezését megoldja.
Mauthausenre egyébként a közeli gránitbánya miatt esett a
választás. Az SS még 1938 áprilisában megalapította
a Deutsche Erd- und Steinwerke GmbH. (DESt; Német Föld- és
Kőüzem Kft.) nevű céget, amely a náci vezetés által
megálmodott hatalmas építkezésekhez volt hivatott
építőanyagot termelni. Röviddel az Anschluss után a DESt
megvásárolta illetve haszonbérletbe vette a mauthauseni
Wienergraben, Bettelbergbruch és Marbacherbruch nevű
kőfejtőket, valamint az öt kilométerrel nyugatabbra
fekvő guseni Kastenhofbruch és Pieribauerbruch kőbányákat. A
tábor foglyai olcsó munkaerőként szolgáltak.
A tábor területére 1938. augusztus 8-án érkezett meg az első
300 fogoly a dachaui koncentrációs táborból , ahonnan
októberben két újabb transzport jött. Ez a mintegy ezer „bűnöző
és aszociális elemként” kategorizált rab építette fel az első húsz
barakkot, a tábor kerítését, az őrség körletét és hivatali
helyiségeit, a fürdőt, a konyhát, a fogdát és a gyengélkedőt,
ahol később a beteg foglyokkal végeztek. Az 1939-es év
folyamán újabb 2800 őrizetes érkezett.
A tábor felépülte után, 1939 őszétől a foglyok nagy része a
kőfejtőkben dolgozott. Itt a munkanap nyáron fél hétkor, télen
fél nyolckor kezdődött, és egy fél-egyórás ebédszünet után
télen háromnegyed ötig, nyáron fél hétig tartott. Az
embertelenül nehéz munkakörülmények között dolgozó rabok
ötven kilogramm fölötti súlyú kőtömböket cipeltek föl a kőfejtő
aljáról fölvezető „halállépcsőn”.
1943-tól kibővült a tábor gazdasági funkciója, és Mauthausen
egyre növekvő szerepet játszott a hadiiparban. Innentől a
foglyok többsége a fegyvergyártásban vett részt. Ennek
elősegítésére a mauthauseni főtábor mellett számos altábor
létesült, először a szomszédos guseni körzetben, majd egész
Ausztriában.
A háború utolsó hónapjaiban, ahogy a Vörös Hadsereg
előrenyomulása nyomán felszabadult az auschwitzi,
buchenwaldi, Dora-Mittelbau-i, Groß-Rosen-i, ravensbrücki,
flossenbürgi és sachsenhauseni koncentrációs tábor, foglyok
tízezreit evakuálták Mauthausenbe és az altáborokba. 1945
áprilisában azután a Bécs környéki és alsó-ausztriai altáborokat
is ki kellett üríteni. A foglyokat innen is Mauthausenbe, majd
egy részüket az ebenseei és gunskircheni altáborba meneteltették tovább.
A járóképtelen foglyokat még az indítótáborokban meggyilkolták.
A meneteket az SS likvidálóosztagai zárták; ezek a kimerültségtől
összeesett foglyokathelyben agyonlőtték. Franz Ziereis
lágerparancsnok utasításaszerint egyetlen fogolynak sem
szabadott „ellenséges kézre kerülnie”.
Gyalogoltak az autópályán. Aki nem bírta, elesett, agyonlőtték.
De a tábor nem tudta befogadni őket. Tele volt. Vitték őket
tovább Németország, Dachau tábora felé. Azt, hogy ezeket le
tudom írni ez azért van, mert az amerikai vadászgépek pilótái
tudták, hogy egy ilyen menet hová megy, rárepültek a menetre
és lőni kezdték. Szaladt, menekült, ki merre látott. Voltak, akiket
az amerikai golyó talált el és ott haltak meg, de a többség
megszökött. A német kísérők is szanaszét szaladtak.
Apám egy barátjával eljutott a Duna vonaláig. Tudta, hogy a folyó
menténhazáig tud jutni. Arra kellett vigyázniuk, hogy nehogy orosz
fogságba kerüljenek. A frontvonalak cikk-cakkban rajzolódtak ki.
Közeledett a háború vége. Ők szerencsére amerikai fogságba
estek. Kaptak ruhát, csokoládét, mindent, ami felerősítette őket.
Ezért tudtam én – hazatérte után – megszületni. Ha nem jönnek
az amerikai gépek, ha a menet célba ér, akkor mi nem létezünk.
Te sem kisunokám. Légy büszke dédapádra és meséld a barátaidnak,
majd gyermekeidnek, tudják, mindent túl lehet élni, ezeket a
borzalmakat is.
Címkép: Dachau felszabadítása