Posted by Péterfy Gergely
>Előbb a pedagógusok, most az orvosok. Az Orbán-rezsim nem
tétlenkedik, amikor a szakmai szervezetek önállóságának
szétveréséről van szó. Persze az sem véletlen, hogy épp a
tanárok és az orvosok körében robbant ki leglátványosabban az
elégedetlenség. Ezekben a szakmai csoportokban akadnak
még olyanok, akik tudnak valamit az önállóságról és a szakmai
függetlenségről, polgári öntudatról meg ilyesmikről – az
egyetemek és kutatóintézetek jó része már eljátszotta a
becsületét.
A különféle szakmai csoportokat a kormány eredményesen
játssza ki egymás ellen, ebben nagy segítségére van a Kádár-
kor öröksége, a megátalkodott értelmiségellenesség és kapari
irigység, és az évezredes jobbágydüh, amely a népi tudat
mélyén még mindig ott parázslik. Jönnek ezek a talján
csodadoktorok, francúz pallérok, bécsi advokátok, ánglius
hídépítők, és kifosztják a magyar embert mindenféle idegen
hókuszpókusszal. A tanult ember gyanús, eleve nem nagyon
lehet érteni, hogy mivel foglalkozik, érthetetlen szavakat
használ, köpenye, nyakkendője, fura szaga van, egyszóval nem
magunkféle.
Ha hagyják, előbb-utóbb szépen lassan minden szakma
elveszíti szakmai és testületi önállóságát és egyenként a
magukra maradt partizánok könnyedén levadászhatók. A
szakmai testületek, mióta világ a világ, igyekeztek minél
erősebb és függetlenebb szervezetekbe tömörülni, amelyek
védelmet jelentettek az uralkodó, a császár, a herceg, a
püspök, a helytartó és mindenféle hatalmasság szeszélyével
szemben. A céhek, az egyetemek, a különféle szakmai
tömörülések, a szakszervezetek, a kamarák önállóságot,
védelmet, és közösséget jelentenek, amelyek ügyeibe a
hatalomnak vajmi kevés beleszólása van.
Ez a függetlenség a jobbágylélektől éppolyan idegen, mint a
királytól, a püspöktől, a hercegtől és a bojártól, Orbán Viktortól,
Putyintól és Kim Dzsonguntól.
Az ilyen szakmákat többnyire nem szolgák végzik – és viszont,
szolgákkal nem lehet elvégeztetni kvalifikált feladatokat, mert
minden gondolkodás és kreativitás a függetlenség és
szabadság tudatából fakad. A szolgáknak nincsenek szakmai
szervezetei, sem céhei, sem kamarái. Csak láncai és
megalázottsága. Akiktől elveszik a szabadságot, azokból nem
lesznek tudósok, sem kutatók, sem orvosok, sem jogászok (és
írók sem) legfeljebb csak vérbírók és Mengelék (és sanda lelkű
bértollnokok). A hatalomtól való függetlenség, egyszóval a
szabadság tudata az, amely ezeket a hivatásokat életben tartja.
Ha elveszik ezektől a szakmáktól a szabadságot, akkor a
szakma előbb-utóbb megszűnik, elvándorol, elposványosodik.
Persze mindig lesznek hentesek, akik pár kopejkáért kihúzzák a
muzsik zápfogát és mindig lesznek népfőiskolát végzett,
gyorstalpaló vérbírók, akik ráütik a pecsétet az aktuális jogsértő
rendeletre, és jön a bértollnok, hogy hazugságaival a
törvényesség látszatába csomagolja. Ez már azonban – bár
lehet, hogy ország – nem civilizáció.