Posted by Đorđe Kuburić
Napflio varázslatos peloponnészoszi város. Napflio közepén a
főtér Sintagma (ugyanúgy hívják, mint az autinit, csak ez kisebb
és szebb). A téren meg a Városi kávéház. Na, itt álltam meg,
kerthelységébe ültem, pihenni, az élményeket felidézni és a
városi forgatagot élvezni. Jön a pincér. Kávét rendelek.
Szerbet. Mi a szerb kávé? Ugyanaz, mint a görög. Sokan török
kávénak nevezik. Elkomorodott. Görögországban török kávé
nincs. Jegyezd meg. Nincs. OK. Hozzál görög-szerbet. Friss
rahattal és egy pohár vízzel hozza. És te Szerbiából? Aha.
Melyik városból? Szabadkáról. Szabadka hallatára rögtön a
helység mélyén lévő csaplárosnét szólította, az asztalhoz hívta,
rám mutatva kiáltotta: Szabadkai. Hú! mondja a nő. És
elmesélték, hogy anno Középeurópát együtt járták. Voltak
Budapesten, Bécsben, Pozsonyban, Krakkóban, de számukra
legjobban Szabadka tetszett. És életük legjobb kávéját a
Bossban itták.(Boss – vendéglő Szabadka belvárosában. Előtte
pedig Mátyás király szobra.)
Đorđe Kuburić (1958 –) többszörösen kitüntetett szerb költő.
Fehér Illés fordítása
(Káfé főnix)
Címkép: Mátyás Szabadkán