Posted by Pársoros jegyzetek
Nagy Bandó András
Ez a kérdés azóta foglalkoztat, hogy Orbán pohárköszöntőt mondott azon a díszebéden, melyetAzerbajdzsán miniszterelnökének, Ilham Alijevnek a tiszteletére tálaltak mesterszakácsaink. Már csak azért is, mert a „Légy jó mindhalálig!” anyai (Móricz-i) fölszólítása, tanácsa, kérése is örökre rögzült az agyamban, ha valaminek, hát ennek volt/lett foganatja. A „jó ember” fogalma alapérték, napokon át lehetne elemezni, mit hordoz és takar, minden benne van, ugyanazt gondolták erről a régi görög filozófusok, mint a későbbiek, és ugyanazt értik alatta az egyszerű, „hétköznapi” emberek, a hozzám hasonlók, és persze én is. Hogy jó ember váljon belőlem, anyukám utasítása-kérése volt, hogy a falunkban mindenkinek köszönjek. Itt kezdődik a dolog. Azok a jó emberek, akik köszönnek.
No de nézzük, mit is mondott a miniszterelnök a díszebéden a pohárköszöntőjében: „…mi a kultúra és a közös múlt talaján állunk, és mi nagyra értékeljük azokat a lehetőségeket, amelyeket ön kínált föl nekünk. Megengedte, hogy befektessünk az azeri olajiparba /…/ és van esélyünk arra, hogyha jól viselkedünk, akkor a jövőben is lesznek lehetőségeink.”
Ez komoly? Az azeri főember engedi meg, hogy ott befektessenek? És nekünk jónak kell lennünk ahhoz, hogy legközelebb is? Ennél jobb helyet is tudnék ajánlani. Úgy hívják: Európai Unió, benne néhány Azerbajdzsánnál jobb országgal, olyanokkal, ahol nem az ottani miniszterelnökön múlik, hogy valaki befektessen. Ráadásul egyik EU-s országban sem várnak többet Orbántól, mint hogy „jól viselkedjen”, azaz tartsa be az uniós játékszabályokat. Azt viszont nemcsak elvárják, de az utóbbi időben (végre) úgy tűnik, meg is követelik. Az más kérdés, hogy sikerül-e elérniük. Lehet, egyre nehezebben, mert amíg „Brüsszelben” kell ígérgetni, hogy mostantól jól viselkedünk, addig itthon képtelen vagyok egy koncertet végignézni brüsszeli szankciós uszítások nélkül. Mint a kutya, amelyik a csontért hízeleg, aztán meg beleharap a csontot nyújtó kézbe.
Óriási szerencsénkre Ilham Alijevnek egyetlen vacsorán sikerült azt is kihoznia Orbánból, amire a brüsszeli bürokratáknak 12 év is kevés volt: jól viselkedik. Egy kérdés maradt a végére: biztos, hogy ezt nevezzük jó viselkedésnek?
Címkép: Orbán és Aliev