>Rabló-pandúr játék a fuvarozók és a hatóságok között
>Berényi Judit
>A nemzetközi fuvarozási biznisz napjainkra egyértelműen a szociális zsarolás eszközévé vált, gyakorlatilag megteremtette az európai modern rabszolgaság intézményét.
‘Egyre gyakrabban idézik az Európai Unió Bizottsága volt elnökének, Jacques Delors-nak 1992-ben elhangzott szavait: nem mindenkinek lesz felhőtlen öröm az egységes piac (single market) bevezetése. Kétségtelen, hogy ennek létrehozása számtalan új lehetőséget teremtett sokaknak, különösen az úgynevezett mobil ágazatokban dolgozóknak. Közéjük tartoznak a teherautóvezetők, akik három évtizede rutinszerűen szelik át egész Európát. Ugyanakkor éppen ők a példái annak is, hogyan válnak munkavállalók egyre kiszolgáltatottabbakká az országonként eltérő bérek, adókulcsok és társadalombiztostási feltételek következtében. Számos vállalkozás ugyanis kihasználva az országonkénti eltéréseket, él a „lehetőséggel”, alacsony bérekkel, minimális szociális juttatással tesz szert versenyelőnyre.
Ennek az anomáliának felszámolására a kezdeti lépést 2002 márciusában tette meg az EU, amikor bevezették a harmadik országok állampolgárai számára a tehergépjármű vezetésére jogosító „tanúsítványt” (certification), amely akkor alig néhány száz embert érintett. Ez a szabályozás viszont kevésnek bizonyult az illegális foglalkoztatás visszaszorítására, ami a törvényeket betartó fuvarozó cégeket hozta – változatlanul – hátrányba. A hatóságok ugyanakkor nem tudták (és máig nem tudják) bizonyítani az illegális alkalmazást. Ezért a 2009-ben az Unió szigorított a tanúsítványhoz való hozzájutás szabályain. Kötelezővé tették, hogy a tagországok hatóságai harmadik országok gépkocsivezetői számára kibocsátott engedélyek legalább 20%-át évente rendszeresen ellenőrizzék. Ez nem akadályozta meg, hogy a 27 tagországban 2012-re 44316 ilyen engedéllyel dolgozzanak EU-n kívülről származó kamionsofőrök, többségük Spanyolországban, 10599-en. Az elkövetkező kilenc év során csaknem 280 ezerre nőtt az ilyen engedélyek száma, amihez nagyban hozzájárult a kelet-európai országok csatlakozása: 2021-ben a lengyel és a litván gépkocsivezetők az összes engedélyek 77%-ával rendelkeztek, a 2.7 millió lakosú Litvániából 20000 gépkocsivezető fuvarozott az EU-n belül.
2021 decemberében Belgium jegyzéket küldött valamennyi EU-ország közlekedési miniszteréhez, amelyben aggodalmát fejezte ki a rohamosan növekvő idegen szállítmányozó megjelenése miatt. Határozott állítása az volt, hogy néhány tagországban bejegyzett logisztikai csoportoknak érdekében áll az un. harmadik országbeli gépkocsivezetők alkalmazása, hogy minél alacsonyabbak tartsák a bér költségeit, ezzel versenyelőnyt szerezve a többi EU-szállítmányozóval szemben. Belgium mellett a dán illetékesek is hasonló, a legalitás határát súroló eljárásokról tettek bejelentést. Egy tudományos kutatás is megerősítette mindazt, amit néhány tényfeltáró újságíró már számos cikkben megírt. A kutatás során megkérdezett 1027 – főként ukrán és belorusz, ám Nyugat Európában alkalmazott – kamionvezető. több mint harmada állította, hogy a munkáltatójuk hamisított dokumentumokkal látja el őket és 50%-uk semmilyen fizetési igazolást nem kap. Szinte rabszolgaként kezelik őket, előfordul, hogy néhány hónapnyi munka után bármikor, fizetés nélkül elbocsájthatják a munkavállalót, mivel nincs ezt tiltó dokumentum a birtokukban, a tanúsítvánnyal a munkáltató rendelkezik. Ez a veszély folyamatosan fennáll.
Mivel az elmúlt évek tapasztalatai szerint évente 20%-kal több engedélyt bocsátottak ki, a kiszolgáltatott kamionvezetők száma 2030-ra egy milliót is elérheti, ami az ágazat számára katasztrofális társadalmi- gazdasági következményekkel fog járni – nyilatkozta Roberto Parrillo, aki Európai Közlekedési Dolgozók Szövetségén (European Transport Workers Federation – ETF) belül a közúti fuvarozás szektorának elnöke. Javaslata szerint európai szinten az EU-n kívüliek számára kibocsájtott tanúsítványok számát a nemzeti engedélyek 5%-ára kell csökkenteni. Így, ha egy országban 300 ezer kamionvezetőt tartanak számon, csupán 15 ezer „külső” tanúsítványt lehessen forgalomban. A javaslat – az elmúlt 30 év tendenciája alapján meglehetősen inkább irreálisnak tűnik. Perillo szerint azonban az intézkedések nem tűrnek halasztást, máskülönben az EU – harminc éve tartó egységes piaca búcsút mondhat a szociális korrektség elvének. Egy másik, reálisabban kivitelezhető kezdeményezést képvisel a német szakszervezeti szövetség(DGB), amely szerint a fényképpel és chippel ellátott úgynevezett európai fuvarozói kártya (European driver card) 2024-től kezdődő általános alkalmazásával regisztrálhatja, amikor a szállítmány átlépi a szállítmányozó cég bejegyzett székhelyének nemzeti határon történő átlépést megtett útvonalat – és a kártyának a munkavállaló birtokában kell lennie. A nemzeti határt átlépve a munkavállalót megilleti az európai logisztikai ágazatban a legmagasabb minimálbér és kötelezi az általánosan érvényes adózásra, ami a versenyt kiegyensúlyozottságát inkább lehetővé teheti. Ez az intézkedés egyértelműen a kelet- illetve a nyugat-európai munkavállalók alkalmazása közötti bérköltség- és szociális juttatás különbségével operáló szállítmányozó cégek jogtalan előnyhöz jutásának, valamint a munkavállalók kijátszásának korlátozását tenné lehetővé.
https://www.socialeurope.eu/fair-pay-for-truck-drivers?nowprocket=1
https://www.socialeurope.eu/road-transport-in-europe-drivers-from-third-countries