Posted by Kulcsár Árpád erdélyi újságíró egy, a Mércén múlt hétfőn (az Újnépszabadságban pedig éppen egy hete) megjelent írásban azt fejtegette, hogy miért tartja a kisebbségben élő romániai magyarok számára nemkívánatosnak, sőt, veszélyesnek a terjedőben levő erdélyi Horthy- kultuszt. A szerző egy kézdivásárhelyi megemlékezésből indult ki, amelyet az Erdélyi Vitézi Rend szervezett egy Horthy-domborműnél. A Facebook-oldalán pedig ezzel a felvezetővel osztotta meg az írást: „Meglepő, hogy senki nem von le konzekvenciát arról, hogy Székelyföldön vitézek (sic!) Horthy-plaketteket avatgatnak”. Lukács Botond, a vitézi rend tagja, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) lemhényi (Kovászna megye) önkormányzati képviselője pedig egy hozzászólásban fenyegette meg: „Ami azt illeti, én vonok,nagyon is,de nem az Erdélyben tartott megemlékezésről, hanem rólad …… és vannak itt páran akik vonnának le rólad,de nem konzekvenciát hanem szíjat a hátadról ha erre vezetne utad csak szóltam,hogy tudd….”. (Ágoston Hugó írásából)
A cikkről és az erre érkezett fenyegetésről próbálta a Transtelex másik újságírója Babos Krisztina a kézdivásáhelyi RMDSZ elnökének véleményét megismerni. Az elnököt nem sikerült elérnie, ám a vitézi rend törzskapitányát Németh Sándort igen. Részlet a beszélgetésből: Mi a véleménye arról, hogy a szervezetük egyik tagja fizikai bántalmazással fenyegetett meg valakit?
– Senkinek sem a mondanivalójáért, sem a gondolkodásáért nem tudok felelősséget vállalni…
– Mi az álláspontjuk azzal kapcsolatban, hogy egy, az erdélyi Horthy-kultuszt kritizáló cikk miatt ilyen reakciót enged meg magának ez egyik tagtársuk?
– Megtörténhet, hogy annyira nemzeti érzelmű az ember, hogy annyira feldühíti az ilyesmi, hogy nem lehet tudni, hogy reagál. Nem tudok róla, nem tudok felelősséget vállalni.
– felelősséget nem is vállal, közösséget vállal olyannal, aki így nyilvánul meg?
– Nem tudom, nem láttam, mit történt, nem tudom, hogy igaz-e, amit állít…
– Milyen nézeteket vall az újságíró?
– Nem tudom.
– De most nem a politikai nézetekről kérdezem, hanem a fenyegetésről.
– Azt látom, hogy egészséges, konzervatív, nemzetben gondolkodó embernek ne feszegessük a dolgait. Most már én is ideges leszek, nem nyilatkozom. Maga milyen nézeteket vall, konzervatív vagy liberális?
– Egyik sem.
– Amíg nem válaszolnak, hogy milyen nézeteket vallanak, nem nyilatkozom.
– Elárulom, én zöld vagyok, így már válaszol?
– Ugyanaz, liberális. Nem vagyok hajlandó önnel többet beszélgetni.
A kormányzó belovagolása Kolozsvárra az erdélyi zsidók tízezreinek pecsételte meg a sorsát ennek a második szimbolikus bevonulás okán reagált az Elie Wiesel Holokausztkutató Intézet is. Erről szintén Transztelexes újságíró, Zsizsmann Erika adott hírt tegnap.
Az Elie Wiesel Intézet a „Horthy előtt tisztelegnek a magyar szélsőségesek” című posztban emlékeztetett arra, hogy Horthy Miklós Magyarország élén töltött hivatali ideje egybeesett a magyar állam területén élő zsidók szisztematikus kizárásával a társadalomból, kényszermunkára küldésükkel és a galíciai haláltáborokba deportálásukkal. „Akár államfők, akár fasiszta szervezetek vezetői, ideológusok vagy katonák, azok, akik hozzájárultak a huszadik század első felében felerősödő antiszemita hangulathoz, majd tettekhez, nem lehetnek példaképek a társadalmunkban, amely az egyén tiszteletén és az emberi méltóságon alapszik” – írták a bejegyzésben.
Lukács Botondot is megkereste a Transztelex, megkérdezve, hogy elfogadható viselkedésnek tartja-e egy politikai tisztséget viselő személy részéről azt, hogy megfenyeget egy újságírót. Ezután az önkormányzati képviselő, törölte a hozzászólását a Facebookról, és bocsánatot kért Kulcsár Árpádtól, bár ezt már nem nyilvánosan tette. Arról, hogy ez a közösségi médiában eleresztett hozzászólás miért meríti ki a bűncselekmény fogalmát és miért súlyosbító körülmény az, hogy éppen egy újságírót fenyegetnek, Szilágyi Botond filozófus doktorandusz írt véleménycikket a Transtelexen. Ennek részleteit idézzük:
Hogy világossá legyen mi is a gond a megemlékezéssel, egy mondat Beke Ernő szervező, „az Erdélyi Vitézi Rend hadnagyánakl” beszédéből: „Magyarországot az elveszés küszöbén fordította vissza vesztéből a vérzivataros időkben. Horthy Miklós ezt a nehéz, de jó utat választotta és járta, aminek nemsokára meg is lett a megérdemelt, jó eredménye.” Ennek az útnak az elején a zsidótörvények állnak, és a végén a magyar holokauszt. Ebben a magyar hatóságok készségesen együttműködtek a nácikkal, sőt, volt, hogy a náci kényszertől mentesen gyilkoltak le zsidókat. (Ebben a történetben Erdély is érintett.) Ez a maradandó. Az, hogy hányan nincsenek itt ma közöttünk, nem pedig az, hogy néhány évig Kolozsvár Magyarországhoz tartozott. Ezt minden további nélkül, egyszerűen és szemérmetlenül „jó útnak” nevezni, aminek meglett „a megérdemelt, jó eredménye” értelmetlen és felháborító… Mindezt azért írtam le, hogy legyen világos, releváns szempontok mentén írta meg Kulcsár a cikkét. És egyetértek vele, amikor azt mondja: „Erdélyiek, vannak közös hőseink, nem lovagoltak, nem voltak jobbágyaik, kastélyuk, uradalmuk.”
Kulcsár a maga részéről a Transtelexnek nyilatkozva nagyvonalúan kezeli az esetet: „tisztában vagyok vele, hogy a verbális agresszió fizikait szülhet, de mégiscsak mintákat követnek ezek az emberek, a kurrens szélsőjobb megmondóemberek pedig állandóan erőszakretorikát használnak és emberünk is ennek áldozata, másrészt viselkedése tudatlanságból fakad, ezért is van, hogy eszembe sem jut, hogy jogi lépést tegyek.”
Tény, hogy a szélsőjobboldali retorika következményeiért nem hajlandóak felelősséget vállalni azok, akik a pusztító utálatosságot gyártják. És valahol méltánytalan lenne olyanokon elverni a port, akik meghallgatják, elolvassák a szélsőjobboldali megmondóemberek sugalmazó- célozgató szövegeit…Mégsem kellene annyiban hagyni a dolgot. Az újságírók megfenyegetése szembe megy az alapvető demokratikus elvekkel. Az ilyesmi az egész közösségre nézve veszélyes, és súlyosbító körülmény az, ha egy újságíróval teszik. Az újságírók azok, akik (1) a nyilvánosságban képviselhetik olyan emberek érdekeit, akiknek erre nincsenek meg az eszközeik, (2) tájékoztatják az embereket arról, hogy mi történik a társadalomban és (3) közvetítik a közösség igényeit, elvárásait, valamint (4) számon kérnek hatalmi pozícióban levő embereket a közösség, vagy annak valamely része nevében. A fenyegetés – függetlenül attól, hogy ebbe Lukács belegondolt, vagy sem – azt az üzenetet közvetíti, hogy a Kulcsár által képviselt nézetekért testi erőszak jár. Hogy aki így gondolkodik, vagy még ki is mondja, számítson arra, hogy ha rossz helyen jár, elkapják és bántalmazzák. Ezért is mélyen problematikus, hogy RMDSZ-es vezetők mindeddig nem szólaltak meg az ügyben. A vita, az értelmes párbeszéd mind lényeges egy jól működő társadalomban, a más véleményt képviselők megfenyegetése pedig megengedhetetlen. Ezért mindenekelőtt a szélsőjobboldali gyűlöletbeszédeknek, a Kulcsár által is említett erőszakretorikának feladatunk ellentartani – és ez lenne az egyik legfőbb feladata egy olyan szervezetnek is, amely minden romániai magyar képviseletét tűzte ki célul. Különben ezek a fenyegetések csak a kezdetet jelentik. És van olyan, hogy túl késő – akár a Horthy által választott útból is tudhatjuk.
Összeállította H.SZ.
Címkép: Horthy Kolozsvárott