Posted by Lengyel László
>Volt egy évtizedünk, amikor nemcsak Magyarország zárkózhatott volna fel a Nyugathoz, hanem Hunnia is Pannóniához. Csakhogy az elvesztegetett évtizedben országvesztő politikájuk miatt kimaradtunk a digitalizáló, alternatív, zöld, energetikai, K+F programokból, miközben a konjunkturális időszak európai és hazai forrásait premodern presztízsberuházásokra pazaroltuk; másrészt Magyarország oktatási, egészségügyi és szociális rendszereinek, humán tőkéjének a lerontása és leromlása nem csökkentette, hanem növelte lemaradásunkat Európában és a kelet-közép-európai térségben, továbbá Hunniáét Pannóniához képest.
Az orbáni embertípus (Homo orbanicus) érdekelt a rendszer fenntartásában. Ahogy a Kádár-rendszer leváltásában az intézmények és szabályok megváltoztatása mellett a legnagyobb nehézséget a kádári embertípus (Homo kadaricus) meggyőzése okozta, legalább ekkora gond az Orbán-rendszerben kinevelt orbáni embertípus, a Homo orbanicus rendszerkötöttségének a lazítása, mi több, e kötelékek elvágása. Az Orbán-rendszer szüli az orbáni embert, ahogy az orbáni ember szüli újra a rendszert. A Homo orbanicus számára nemcsak az vált természetessé, hogy a rendszer szabad rablóinak a tevékenységét eredeti és jogosult tőkefelhalmozásnak tekintse, hanem az is, hogy a maga részvételét e rendszerben az egyedül észszerű és reális cselekvésként fogja fel. A személyes, családi, rokoni lojalitást és függőséget szükségszerűségként, a rendszerben való előrejutás feltételeként fogadja el, különösen ott, ahol nemzetközi vállalat híján csak hazai vállalkozás, állami foglalkozás vagy közmunka létezik.
Legalább ekkora rendszerkötő erő az életforma-értékrend. A kádári embertípus életforma-nacionalizmusa, vagyis az „ahogy élek, fogyasztok” nemzetiségi megkülönböztető jegye felértékelte a Homo kadaricust, a legvidámabb barakk lakóját szomszédaival szemben. A forintnacionalizmus, amely a Deutschmark-Nationalismus és a Schilling-Nationalismus mintáit vette alapul, annak a kádári kisembernek a nacionalizmusa, aki egyre inkább fogyasztásvezérelt nyugatinak tartja magát. A Homo orbanicus leértékelődött fogyasztási szempontból, ezért erővel, erőszakkal, sérelemmel, vezetőjébe és államába vetett hittel különbözteti meg magát. Szakadék keletkezett a tekintélyelvű, paternalista, férfiközpontú, zárt életforma és az egyenrangúság-elvű, toleráns, nyitott, európai magyar életforma, az idősek és a fiatalok között.
Az orbáni ember migráns- és ukránellenes – mit ugrálnak, kellett ez nekik? –, a nőket másodrangúnak tartó, „Isten, haza, család” hívő, abortuszellenes, homofób, kolostor-, templom-, városháza-, stadionközpontú, felfelé nyaló, lefelé rugó hunniai, aki megveti, elítéli, a migránsokat, a romákat, az LMBTQ-közösséget elfogadó, a genderkövetelésekkel szemben megértő, abortuszpárti, zöld, szekularizált vagy „lágy hívő”, horizontális viszonyrendszerben élő, liberális életformájú pannonokat. A Homo orbanicus drámája, hogy szakadék nyílt közte és gyermekei, unokái között, hogy a fiatalok lázadása az anyagi távlatok korlátoltsága mellett jellegzetes életforma-lázadás. Más kultúra, más nyelv, más gondolkodás.
Megjelent az a fiatal nemzedék, amely nyíltan kineveti Orbánt – s a nevetés öl. Nem politikai rendszerváltásra vágyik, hanem európai életformára. Talán már sejti, hogy az európai életformához elengedhetetlen a rendszerváltás – ez a mi munkánk, s nem is kevés.
A Népszavában és az Új Hétben megjelent írás rövid változata
Címkép: marabu: Orbán maga a rendszer