>A Magyarországgal kapcsolatos nyugati stratégiáról. Ennek a legkézenfekvőbb olvasata mára a teljes elzárkózás a háttérben nyilván újra és újra megpendített magyar alkuigénytől. A kritikus ukrajnai helyzetben nyilvánvalóvá vált a magyar kormány választása a két háborús fél között, és amiről eddig lehetett azt mondani, hogy pávatánc, vagy nyugati — de nyugati — excepcionalizmus, az mára egyértelmű biztonsági kockázattá vált a Nyugat számára.
Az is világos ugyanakkor, hogy a magyar nép nem fogja leváltani az Orbán-Gyurcsány rendszert, tehát nem lesz itt semilyen narancsos forradalom a NER-narancs ellenforradalom helyében. A Nyugat ellen Orbán egy idő után csak a nyugati intézményekből való fokozatos kiválással tud majd védekezni, ami elvezet előbb a NATO-ból, utóbb az EU-ból való kilépéshez.
Félő, hogy az előbbit az oroszok még erősebb — esetleg katonai — jelenléte is követheti az országban, ami nyugat felől a határok kényszerű lezárását vagy erős vízumellenőrzést jelent majd nyugati részről, hiszen akkor egy ellenséges enklávé lesz az EU-ban, az oroszok pedig újra fizikailag is eljutottak Bécstől nyolcvan kilométer közelségbe.
Címkép: Amikor Gorenjéért ment a magyar…