Somogyi Zoltán
>Tizensok éve temetésre mentünk, emlékszem. A garázskaput elállta egy ott hagyott autó. Szerencsémre éppen arra járt valaki, aki mondta, hívjam a rendőrséget, nagyon gyorsan szólnak a tulajdonosnak. Kicsit szkeptikus voltam, de cselekedtem, kellett mihamarabb indulnunk. Telefon, rendszám bediktása, majd öt percen belül ott volt a sofőr, sűrű elnézésekkel.
>Tizensok éve temetésre mentünk, emlékszem. A garázskaput elállta egy ott hagyott autó. Szerencsémre éppen arra járt valaki, aki mondta, hívjam a rendőrséget, nagyon gyorsan szólnak a tulajdonosnak. Kicsit szkeptikus voltam, de cselekedtem, kellett mihamarabb indulnunk. Telefon, rendszám bediktása, majd öt percen belül ott volt a sofőr, sűrű elnézésekkel.
Azóta egyszer, úgy tíz évvel ezelőtt használtam ezt az állami szolgáltatást, ugyanilyen sikerrel. Jó volt tudni, hogy működik.
Ma, a Mammutban megláttam ezt a szerencsétlenül járt ismeretlen embertársam félig felnyitott csomagterű autóját, telerakva kisgyermeknek való dolgokkal. Nyilván megpróbálta lecsukni, de nem sikerült, gondolom a gyerekre is oda kellett figyelni, a fáradtság és egyebek.
Felhívom a 112-t, tíz percig kérdezi tőlem az (egyébként felesleges) adatokat, hányadik kerület, hányadik emelet…majd mondja, hogy szól a rendőrségnek. Utána öt perccel felhívnak a rendőrök, számkijelző nélküli számról, majd közlik, hogy adjam meg az általam nem ismert autósnak a telefonszámát, mert csak akkor tudnak neki telefonálni.
Mondom nekik, hogy ezt hogy tudnám, pont nekik van erre adatbázisuk. Nekünk nincs, jött a válasz, majd ezzel a lendülettel letette a vonal másik végén levő rendőr. (Mindkét beszélgetés hivatalosan rögzítve, utána mehet bárki.)

Konklúzió: értem, hogy Orbán Viktor Pintér Sándorral egyeztet ma a gyermekvédelem ügyében, de mi lenne, ha beszélnének egymással arról, hogy működik-e még egyáltalán az az állam, aminek a nevében oly nagy hangon fellépnek.