Szekeres István
>Négy napra kivonultam a világból. Nem léptem fel a netre, nem hallgattam rádiót, nem néztem tévét, nem olvastam újságot. Tudatos döntés volt. Nincs okostelefonom, ott sem talált meg a mindennapos hírözön. Szándékosan használok „buta” telefont, hiszen a munkám a számítógéphez köt, állandó internetkapcsolattal, teljesen felesleges lenne külön hírforrásra támaszkodnom. A négy nap során akadtak elvonási tüneteim, de hamar legyűrtem őket, hiszen készültem a mesterséges csendre.
Az okostelefon információs zsarnokságát különben is nehezen viselem. Pedig csak látom, hogy utcán, járműveken, várakozás közben bárhol, de még étteremben, felvonásközi színházi szünetben és a hétköznapok bármely szegletében emberek sokasága mered a mobiljára, és lapoz rajta, izgatottan és rendületlenül. Az információs farkasétvágy nem visel el egyetlen
percnyi üresjáratot sem, minden pillanattól vár valamit, ami megdöbbent, felháborít vagy megnevettet.
A tévézésünk hőskorában az egy szem esti híradónak hatalmas volt a nézettsége, mert a reggeli újságolvasás és a rádió Déli Krónikája után ott találkozhattunk ismét friss hírekkel.
Ezt helyettesíti a mai, egész napos hírvadászat. Nem akarok senkit megbántani, de pótcselekvésnek tartom. Amely háttérbe szorítja a mindennapok értelmes tartalmait. Gépies ösztöntevékenységnek, amely lassan a normális emberi közlést és kapcsolatokat is kikezdi.