Balog Ádám
>Mi az? Reggel négy lábon jár, délben két lábon, délután háromlábon. Aki nem tudta rá a választ, azt el kellett pusztítani. *
A válasz egyszerű, de helyénvaló-e egy furfangos talány alapján ítéletet hozni? Manapság sokakat foglalkoztat a háború, a pusztítás miértje. A találós kérdésre sokkal egyszerűbb a válasz. Mondják; az emberiség története tele van háborúkkal. De tele van hosszú békékkel is. Akkor mégis miből fakad a háború gondolata? A bölcsek szerint, leginkább tudatlanságból. A tudatlanság szülte félelemből, hiszen az agressziót eredményez. Most akkor vesznie kell annak, aki mást gondol, nem tud vagy nem képes választ adni? Van, aki fájdalmat és szenvedést akar látni? A háború nem egy kellemes dolog. Sosem azok vívják, akik kitalálják. Kiváló export cikk és komoly ipari társadalmak építenek rá nemzetgazdaságokat.
„A háborúskodás az ember sajátja.” Az ember sajátja? De mégis miből fakad? Ha az emberek nagy számban érzik ugyanazt a belső haragot ugyanazon kiváltó ok miatt, akkor ez nagy feszültséget és konfliktusokat okozhat az emberek között, és akár háborúhoz is vezethet. A politikai vagy társadalmi nézetek, a vallási különbségek vagy a gazdasági nehézségek is vezethetnek olyan helyzetekhez, amikor sok ember érzi ugyanazt a belső haragot, és ez háborúhoz vezethet. Fontos, hogy az emberek megtanulják, hogyan kezeljék belső haragjukat, és hogyan kommunikálják érzéseiket egészséges és pozitív módon, hogy elkerüljék a konfliktusokat és a háborút.
Na, akkor meg is oldottuk; nem is kell más, mint felvilágosult, tanult társadalmak együttműködése. Aztán valahogy mégsem ez lesz a megoldás. Morálisan, hiányzik a beleérző képesség. A lét végességének felismerése, … a földi élet rövidsége, ami nem indokolja a pusztítás és a velejáró fájdalom állandó ciklusának újraindítását. Már csak azért sem mert az ember az elveszettnek hitt isteni öröklét lehetőségét, megoldását keresi, kutatja. Igen, ciklikus a világunk. Mindaddig ismétlődik amíg egyszer végre másképp nem cselekszünk. Nem kell hozzá semmilyen magasságos beavatkozás, képesek vagyunk elpusztítani magunkat. Ma már igen változatos módszerekkel.
Ezekben a ciklusokban életről-életre járunk. Aztán olyan helyzetbe kerülünk, mint Ikarosz, aki belátás híján túl közel került a naphoz és az életével fizetett. Ideje lenne belátni, hogy a politika soha nem tiszta és nem tud érdek nélküli lenni és soha nem lesz igazságos. Hogy egy háborúnak vagy agressziónak, bármilyen nemzeti jelzőt is kap nincs nyertes oldala. Azt mondják, ami bent az kint. Ha belül nincs béke akkor az kívül is megjelenik. A békétlenség onnan fakad, ha valaki önmagával sem tud békében élni. Pedig nem olyan nehéz. Csak meg kell tanulni a jelenben élni. Nem ugrálni előre hátra az időben.
Csendet teremteni magunkban és nem félni, hanem régi ismerősként üdvözölni – azt, aki ott vár ránk-, önmagunkat. Ő az, akire mindig számíthatunk, akit nem befolyásol senki és semmi. Ő békés, szerető és együttérző. Mindenkiben él -egy ilyen Ő. Van-e az emberi életnek értéke? Ha van, ér-e annyit az, mint anyagi haszonszerzés, vagy egyesek, vagy csoportok belső elégedetlenségének kielégítése? A háború oka az önzés és a ragaszkodás.
Nincs olyan vallás, hit vagy tanítás, ami mást mondana, mint, hogy; A tudatlanság félelmet, a félelem, haragot, a harag agressziót szül. A béke és a harmónia eléréséhez nem a különbségek firtatása vezet. Sok találós kérdést tettem fel most én is. Hiszem, hogy ha kérdések vannak akkor megoldást is találunk. Például arra: miért van háború? Erre a kérdésre
még mindig nehéz mindenki számára érthető és elfogadható választ adni. Aki tudja, ne rejtse véka alá! Ám addig is, ha túl szeretnéd élni a Szfinx kérdését, itt a válasz: Az ember. Aki kezdetben négykézláb, felnőttként kettő, öregen bottal, három lábon jár.
(Standbaytraining.hu)