Konok Péter
>Kissé elképedve nézem, ahogy a magyarországi sajtóban (nem, nem csak a széljobber véroldalak és/vagy a NER-propagandisták felületein) negatív jelzőként, sőt már-már szitokszóként kezdik használni azt, hogy “antifasiszta”.
Történészként, a nyelvvel foglalkozó emberként, meg csak úgy, akárkiként szeretnék mindenkit figyelmeztetni rá, hogy ahol az “antifasizmus” efféle negatív felhangot kap (pontosabban: ilyet adnak neki), ott a “fasizmus” szép lassan semleges, sőt valamiféle pozitív jelzővé válhat.
Mintha ez érződne ki abból is, hogy a Budai Központi Kerületi Bíróság az antifasiszta verekedőket (illetve, akiket ezzel gyanúsítanak) őrizetben tartja, míg a náci verekedőket (akiket a helyszínen fogtak el, tehát nem pusztán gyanúsítottak) 48 órán belül szabadon engedték.
Azt is olvasom/hallom, hogy rengeteg fenyegetést kapnak a Mérce újságírói, van, akit az utcán is követtek. Erről meg az jut eszembe (tudom, ilyenkor szokták mondani az emberre a közpénzen nyugodtak, hogy “bérrettegő”, de én tök ingyen aggódom), hogy éppen ma 103 éve kínozták és gyilkolták meg bestiálisan Horthy különítményesei Bacsó Bélát és Somogyi Bélát, a Népszava újságíróit. A gyilkosokat lényegében sosem vonták felelősségre. Az ellenük folytatott eljárást a Budapesti Királyi Ítélőtábla 1930. novemberi ítéletében ezzel az indoklással szüntette meg: “… a terheltek, ha tettüket el is követték, azt abban a téves meggyőződésben tették, hogy cselekményükkel a magyar faj és nemzeti eszme érdekeit szolgálják”.
“Egy troll van a pincében. Gondoltam, szólok.” (J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve)