Posted by Gyerekek ezrei élnek alkoholbeteg szülőkkel, a diszfunkcionális családok pedig szabályosan újratermelik a traumákat. Ebből kilépni csak rendszerszintű változással lehet – mondta Borbás Barnának, a Válasz Online újságírójának Hoffmann Kata addiktológus.
A szakember szerint jó hír, hogy a legrosszabb családban levő gyerekből is lehet egészséges felnőtt, feltéve, ha van a környezetében megbízható, érzelmileg elérhető segítő. Akár a legutolsó faluban is.
„Megkóstoltam a sört is, talán háromévesen ittam le róla először a habot, aminek az állaga izgalmas volt, de a szagától és az ízétől egy életre megundorodtam. Milyen szülő az ilyen, aki sörhabot itat egy háromévessel? – kérdezné most a józan polgári olvasó, de hát milyen lenne, alkoholista.” Ez a részlet Kovács András Péter humorista novellájából származik, amely a Láthatatlan árvák – Szépirodalom és szakirodalom elfeledett gyermekekről című tavalyi kötetben jelent meg. „KAP” december végén több interjúban is kendőzetlen őszinteséggel beszélt arról, hogyan próbált gyerekként alkoholfüggő édesapja közelébe férkőzni. Az Erzsike presszó padján magányosan üldögélve elharapta az üvegpoharat, később a nagydumás felnőtteket próbálta lenyűgözni rögtönzött kocsmai szereplésekkel. „[Apám] ha velünk volt, akkor is távol volt. Én viszont nem akartam távol lenni az apámtól. Én azt akartam, amit minden kisfiú: szeretni az apámat, büszkének lenni és büszkévé tenni, közel lenni az apámhoz, az apámmá válni.”
Hasonló tónusban vall gyerekkori élményeiről a könyv többi „láthatatlan árvája”, Kovács András Péter mellett például Elekes Dóra és Karafiáth Orsolya írók, Fábián Gábor színész. Az ilyen személyes történetek napvilágra kerülése mögött rengeteg munka van. A Máltai Szeretetszolgálat Fogadó Pszichoszociális Szolgálata évek óta dolgozik az Apa Anya Pia (AAP) programon, melynek célja a szenvedélybetegségek feltárása és gyógyítása. A könyvnek csupán egyik fele vallomás, a másik lábjegyzetelt szakpszichológiai értelmezés, melynek szerzője Hoffmann Kata.
Az interjúban elhangzik: a 2022-es WHO-adatok szerint a magyarországi felnőtt lakosság 21 százaléka problémás alkoholfogyasztó. Ez az jelenti hogy világelsők vagyunk. A második helyezett kevéssel lemaradva Oroszország, Belarusz a harmadik. A „problémás alkoholfogyasztók” az alkoholisták és a magas kockázatú ivók összességét jelenti. Ez a 21 százalék több mint egymillió embert jelenthet. A KSH-adatok csak 5,2 százalék „nagyivót” mutatnak.A statisztikai módszer más. A WHO-adat azért is magasabb, mert már 15 éves kortól számol, a „problémás szerhasználat” pedig kétségtelenül tágabb fogalom. A KSH említett statisztikája olyan egészségmérést használ, amely önbevalláson alapul, és inkább a „klasszikus” alkoholistákat méri. Nem veszi figyelembe például azt, aki rohamszerűen iszik; lehet, hogy a hét hat napján egyetlen korty alkoholt sem fogyaszt, hétvégén viszont szó szerint „kicsekkol”, teljes heti mennyiséget dönt le egyetlen este alatt. Ehhez a magatartáshoz is sok kockázatos viselkedés társul a diszkóbalesetektől a szexuális bántalmazásig.
Az ártalmas gyermekkori tapasztalatok nemcsak pszichés problémákat okoznak, hanem abszolút rizikótényezők a leggyakoribb egészségügyi bajokban az elhízástól a szív-érrendszeri panaszokon át a daganatos megbetegedésekig. Úgynevezett „dózis–hatás elv” érvényesül: minél több az ártalmas gyermekkori tapasztalat, annál nagyobb az esélye ezeknek az egészségügyi és mentális problémáknak. A könyvben szereplő szerzők és szakértők több helyen elmondták, hogy az egészségügyért és oktatásért felelős Belügyminisztériumban lényegében nincs napirenden a téma, sem a tömeges mértéket öltő problémás alkoholfogyasztás, sem a belőle fakadó bántalmazás. Nemcsak a forrás hiányzik, hanem a cselekvési terv is. Szégyenteljes helyzet, hogy Magyarországnak nincs alkoholstratégiája. Továbbá a 2021-es „gyermekvédelmi törvény” kifejezetten hátráltatja a munkánkat. Azóta azokat a szervezeteket sem engedik be az iskolákba prevenciót tartani, akiket előtte beengedtek.
A rendszer ma ott tart, hogy alkoholstratégiája nincs, viszont biztosítja és propagálja a pálinkafőzés szabadságát. A prevencióval foglalkozó szakembereket nem engedi be az iskolákba, vezető politikusok viszont Facebookon népszerűsítik a disznóvágást és a rövidital-fogyasztást. Félreértés ne essék: önmagában egyikkel sincs baj, de miközben világelsők vagyunk problémás alkoholfogyasztásban, ez maga a felelőtlenség. Pintér Sándor az érintett területek felelős minisztere tegyen meg három dolgot: először is biztosítsa, hogy legyen a területnek megfelelő szabályozása, stratégiája, amire a prevenció épülhet; másodszor mutasson példát; harmadrészt pedig biztosítsa a megfelelő ellátást. „Mutasson példát” – pont ezzel jött Zacher Gábor is a minap, mondván, a túlsúlyos miniszterelnök lefogyásának népegészségügyi haszna lenne.