Posted by Kozár Alexandra
>Tanult filozófiát és metafizikát a Pázmányon, évekig gördeszkázott, New York hippi negyedében saját készítésű gumicukor ékszereit árulta. Tíz éve csikungozik, integrált tajcsizik, és gőzerővel írja következő filmjét, a Németországban játszódó Ich bin Marikát. Minden eddigi filmje, legyen kis vagy nagy, nemcsak nagyon sikeres, de óriási empátiáról és érzékeny világlátásról tesz tanúbizonyságot. A Külön falka végigtarolta Európát, 2021-ben pedig az év legjobb magyar filmje lett.
(…) Első nagyjátékfilmjével, a Külön falkával számos hazai és nemzetközi sikert söpört be, az új filmnek még csak a forgatókönyve készül. Meglepő, ha egy filmrendező iránt két film között is érdeklődnek?
Megszoktam, hogy a bemutatók környékén felfokozott az érdeklődés, alig tudok az interjúknak eleget tenni, aztán pedig egy időre csendesedik. Bár mostanában is sok dolog történik velem filmes, szakmai téren.
Nemrég jött haza Izraelből rengeteg élménnyel. Szakmai út volt?
A Sam Spiegel International Film Lab Jerusalem nevű rangos nemzetközi filmforgatókönyv-fejlesztői programban vettem részt, ami mind emberileg, mind szakmailag felemelő élmény volt. Ebbe a programba meghívásos úton választják az alkotókat, így kerültünk be mi is a most fejlesztés alatt álló filmemmel, az Ich bin Marikával Berkes Juli producerrel, akivel a korábbi filmjeimet is együtt készítettük. Az Ich bin Marika többségében németül beszélő film lesz. Egy treatmenttel, vagyis egy forgatókönyv vázlattal jutottunk a következő fordulóba, ahol már teljes forgatókönyvet kellett leadni, egy úgynevezett first draftot, első verziót. Bár lélekben még nem tartottam itt, ez a határidő jót tett annak, hogy csak erre fókuszáljak. A harmadik forduló pedig egy interjú volt, itt azt tesztelték, mennyire vagyunk rugalmasak a fejlesztéssel kapcsolatban. Nagyon szerettem volna ezt az egészet, a film sorsát tekintve meghatározónak éreztem, hogy bekerüljünk. Nemrég érkeztem haza rengeteg élménnyel, ezeket még csak most dolgozom fel. Szakmai útnak indult, de kint maradtam még több mint egy hetet egyedül utazni. Többek között Palesztinába is átmentem, bár többen próbáltak meggyőzni, hogy egyedül ne menjek. Mélyen érintett az út, a sok találkozás és bizonyos körülmények, melyekre most lehetőségem volt rálátni.
Mi a tétje ennek a részvételnek? Akár finanszírozhatják is a filmet?
Nagy a nemzetközi fókusz a programon, és ha az ügy kívülről kap dedikált figyelmet, az az emberben is több tüzet gerjeszt. Egyébként is azt éreztem, hogy nagyon jó kezekbe kerül a projekt. Sokat adott a program első része, szociálisan is intenzív volt, fontos találkozások jöttek létre. A későbbiekben pedig néhány jelenet leforgatásához anyagi segítséget is nyújtanak.
Ezen a workshopon tehát filmforgatókönyv-fejlesztés zajlik?
Igen. Tizenketten juthatnak be a projektbe, hat nemzetközi és hat izraeli film. Az én mentorom Sari Turgeman, aki a Fauda sorozaton is dolgozott. Nem akart semmit rám erőltetni, viszont nagyon inspirálóak voltak vele a beszélgetések a történetről, karakterekről. A filmnek több expozíciója volt, most egyre redukáltam, és sok mellékszereplőt is kiirtottam az elejéről, akik már nem adtak hozzá vagy redundánssá tették az anyagot. Több helyen volt hiányérzetem, például a film vége még kérdőjel volt bennem, mostanra pedig természetesen adja ki magát.
Gyakorlatilag megszületett a következő Kis Hajni-film, az Ich bin Marika forgatókönyve?
Még lehet, hogy változni fog, de amire most rátaláltam, azok nekem fontos felismerések. A fejlesztés továbbra is tart online formában Sarival, nyáron pedig megyünk vissza Jeruzsálembe, addig néhány jelenetet már le kell forgatni. A film egy nyugdíj közeli főkasszásnőről szól, aki kimegy a szerelme után Németországba, majd idősgondozója lesz egy német házaspárnak. Erősen gondolkozom azon, hogy később bevonjak-e egy német dramaturgot a fejlesztésbe, aki a helyi viszonyokat jobban ismeri, és a kinti jelenetek tekintetében segíthet. (…)
Óraadó tanár a Nemes-Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnáziumban, ahol szakterületükön kiemelkedő művészek tanítanak. Mit tanít?
Nem sorolom magam a klasszikus pedagógusok közé, talán mert még nekem is szokatlan kicsit ez az identitás. Az érettségi utáni színész szakképzésen tanítok színészvezetést és filmnyelvi alapismereteket több mint két éve. Többek között forgatókönyveket fejlesztünk együtt, és a hallgatóknak forgatniuk is kell. Nagyon szeretem a tanári közösségünket és azt is, hogy több volt évfolyamtársammal taníthatok együtt, például Pálya Pompóniával, Tárnoki Márkkal, Vilmányi Benettel.
Ön még szerencsére arra a Színház- és Filmművészeti Egyetemre járhatott, ahová vágyakoztak a hallgatók és több százszoros túljelentkezések voltak. Ha most kéne felvételiznie, és csak a jelenlegi intézmény lenne helyette, beiratkozna vagy akkor inkább más pályát választana és nem lenne filmrendező?
Közvetlenül látom, hogy akiket tanítok, folyamatosan ebbe a dilemmába kényszerülnek, és mivel nagyon szeretnének valahogyan a pályára lépni, végül többen felvételiznek. Az biztos, hogy a mostani felvételizők nehezebben indulnak, másfajta nehézségeik vannak, méltatlan döntéshelyzetek elé kerülnek, pedig nem ezeken a döntéshelyzeteken kéne a fókusznak lennie, hanem azon, hogy szabadon alkothassanak. Bizonytalanok, hogy merre induljanak, de ez nem csak ebben a szakmában van így. Sokan már alapból külföldben gondolkodnak, valószínűleg én is arra indulnék.
A teljes interjú elolvasható a viszont.hu oldalon
Olvass bele
A KULTÚRAKIRAKAT