Posted by László Ágnes
>A fiúk, Gergely és Attila, már családapák, akik a hét öt napján csak reggel és este vannak együtt a családdal. Az életük nagy részét a rétes-boltban töltik sok, sok éve már. Jó helyen, a 6-os villamos budai végállomásánál. Itt szinte folyamatosan hömpölyög a tömeg és akarva, akaratlanul is belát, benéz az üvegezett portálon. A rétesek illatát ugyan nem érzi, de láthatja a magas pulton sorakozó kínálatot, a túrós, meggyes, meggyes- mákos, a csokis-meggyes, almás, körtés, sárgabarackos-túrós, káposztás és a napi meglepetést, a cukormentes réteseket. A kis boltban döntően elvitelre készülnek ezek a kedvelt sütemények, de egy kis asztal körül lehetőség van a helyi kóstolásra, amikor is az üvegfalon túl láthatóvá válnak a kemencék és a munkapult, ahol reggeltől késő délutánig készülnek a friss és melegen fogyasztható vagy elvihető finomságok.
Lassan négy éve már, hogy szinte naponta elmegyek a bolt előtt, és ha vendégeket várok, be is megyek vásárolni, mert itt kérem, semmi sem változik. Az ízek, a méretek ugyanolyanok, mint hajdanán. Talán csak az árak lettek magasabbak, de ez ugyebár érthető. Mi a titkuk? Hogyan lehet ezt a színvonalat tartani? Kik ezek a fiúk, akik ezt megvalósítják? Ezt a szakmát tanulták? Mindig is ezzel foglalkoztak? Megkérdeztem, de Attila azt javasolta, hogy Gergelyt kérdezzem, ő itt a „szóvivő”. Kiderült, hogy Gergely fényképésznek tanult, de az élet úgy hozta, hogy a rétes-boltban kötött ki. Ugyan a filmkészítés világában próbált elhelyezkedni, de a közalkalmazotti bértáblázat szerint, olyan fizetést ajánlottak, amiből csak éhen lehetett volna halni. Akkoriban egy ismerőse megkérdezte, lenne-e kedve a rétes-boltban dolgozni és anélkül, hogy bármit is értett volna a rétesek elkészítéséhez, igent mondott. Ennek már tíz éve. A biztonságot Attila jelentette, aki tizenhat éve áll a pult mögött, és aki a tanítómestere lett. Ma már persze Gergelynek is a kisujjában van a rétes-tudomány, aminek az alfája és omegája, hogy szigorúan betartják a receptet, amelyet már fejből tudnak, és ha álmukból felébresztenék őket, az sem jelente gondot.
Beszélgetünk még és Gergely úgy érzi, hogy csalódást okozott azzal, hogy ők nem különleges emberek, csak végzik a dolgukat, igaz nagyon fegyelmezetten a lehető legmagasabb színvonalon. de szerinte ez természetes. Az ő személyes története sem romantikus történet, hanem nagyon is valóságos és földhözragadt. Igaz, hogy fiatalon másról álmodott, de túllépett rajta és ez itt ugyanolyan munkahely, mint bárhol máshol. Talán csak annyi eltéréssel, hogy ők hetente csak öt napot dolgoznak, mert szombaton Gergely, hétfőn pedig Attila viszi egyedül a boltot. Ez pedig a családi együttlét szempontjából kiváltság, amit nagyon megbecsülnek.
Kedves Gergely! Üzenem: Nem, nem okozott csalódást, sőt tisztelem az elhivatottságát, amit nem csupán a vendégek, és a vásárlók érdekében tart fontosnak, de a saját önbecsülése miatt is. Valóban végzik a dolgukat nap, mint nap, de hogy miként, hogyan, ne higgye, hogy az mindenhol természetes. A cukormentes túrós rétesükre pedig mindig vevő leszek!