Kezd tele lenni

Fábián András
>Finoman szólva kezd tele lenni az akkumulátorom az akkumulátor gyárral. Lassan a csapból is akkumulátor folyik, akkumulátorral kelünk, akkumulátorral fekszünk, már a párnánk és takarónk is akkumulátor. Bocsánat. Most veszem csak észre, hogy nagy hirtelen hányszor írtam le azt, hogy… De most már elég. Nem azzal van bajom, hogy egyes emberek, embercsoportok, sőt, immár egész országrészek tiltakoznak az említett eszköz gyártása ellen. Velük messzemenően egyetértek. Azzal kezd nekem telelenni a hócipőm, hogy minden szó és bölcsesség lepattan azokról, akik a nép, az Isten adta nép kegyelméből (!) abban a helyzetben vannak, hogy jóváhagyjanak, vagy elutasítsanak dolgokat. Ítélnek jó és rossz fölött, építéseket hagynak jóvá, sőt! – ezeket még finanszírozzák is. És ezt megtehetik, mert állítólag joguk van hozzá. Korábban, amikor ezek a kérdések még nem borzolták a hazai kedélyeket, fel- felröppentek információk arról, hogy a környezetvédelem királyának, a modern kor autójának szíve, az akkumulátor, az előállítás folyamatában minimum százszor jobban szennyezi a környezetet, mint a hagyományos benzin-, vagy dízelmotor.

Én nem vagyok egy nagyon zöld emberke, de azért erre még én is emlékszem, erre még én is felkaptam a fejem. Aztán volt egy-két marhanagy hideg tél, amikor minden lakott területtől távol, hófútta utakon autók tömegei töltötték az éjszakát. Szerencsére a motor időnkénti járatásával az ottrekedtek nem fagytak meg, megúszták a kalandot, addig, amíg a mentőcsapatok megérkeztek. No, ezt nem tudnák elektromos autóval megtenni. Ezt sem. Meg nem tudnának 10 óra alatt Budapestről Berlinig eljutni. Lehet, hogy 24 óra is kevés lenne hozzá. De ez megy most. Elektromos autó. Hallgatom a rádiót. Egy nagyon okos bácsi elmondja, hogy van már sokkal korszerűbb és környezetvédelmi szempontból is kifogástalan megoldás is. A hidrogén-hajtású motor. Ehhez képest az autó-lízing cégek telephelyei tele vannak eladhatatlan elektromos autókkal, amelyekbe a lemerült akkumulátor-cseréje többe kerülne, mint maga az autó. És megint igazolódik, amit mindig is tudtunk, vagy legalábbis sejtettünk. Az elmúlt néhány évben megváltozott az ipari nagytőke koncentrációja. A szénhidrogének előállításában értékesítésében érdekelt csoportok, nem kis részben a zöldek aktív tevékenységének hatására, meggyengültek, az elektromosok meg soha nem látott mértékben megerősödtek. Mondja a bácsi, hogy hidrogén meghajtású autóknak már az 1930-as években is rendeztek versenyeket. Mivel azonban a hajtóanyag legalább 30%-kal is olcsóbb volt, mint az akkor még nem drága benzin és gázolaj, ezért nem foglalkoztak vele.

Most is csak a hajtóanyag tárolásának problémáját kellene megoldani, de most az elektromos autó a divat. Mára közel 20 dél-koreai vagy kínai tulajdonú akksigyár létesült országszerte. Most egy brutális méretű kapott építési engedélyt az országos tiltakozások ellenére Debrecen közelében. Tegnap az ellenzék (az amelyik – ugyebár – nem csinál semmit) parlamenti vitanapot szervezett. A kormány képviselői és “szakértői” az illetékes minisztereket is beleértve nem vettek részt az ülésen. Úgy mondjuk ezt: bojkottálták. És én azt is tudom, hogy miért. Azért, amiért eddig lényegében szó sem esett. 320 milliárd forint közpénzt invesztál a magyar állam a kínai gyárba. Kínai forrásokból származó információk szerint a kormány 800 millió euró értékű támogatást ad a kínai cégnek a gyárépítéshez. Vagyis munkahelyenként 36 millió forintot. Ezt a magyar kormány munkahelyteremtő támogatásnak hívja. Álságosan úgy tesz, mintha a magyar emberek munkahelyének létrehozásán fáradozna, holott már az első pillanattól tudni lehet, hogy a gyár olcsó keleti (kínai, kazah, vietnámi stb.) munkaerőt fog foglalkoztatni. Nem tudható, hogy a tulajdonosok mennyit fektetnek például az infrastrukturális beruházások (út, vasút, reptér, közművek stb.) kialakításába, de erős a gyanúm, hogy azt is a magyar költségvetés finanszírozza. Ilyen a világon máshol nincs. Itt, nálunk viszont azért van és lehet, mert – természetesen alaposan túlárazva- ezeket a munkákat a magyar csókosok vállalatai végzik.

Ugyanez történik egyébként minden más külföldi vállalat idetelepítésekor. Ami másutt a vállalat- fejlesztés feladataihoz tartozik és a tulajdonos dolga és költsége, azt nálunk a nagylelkű állam átvállalja. Csak jöjjenek, mondják – megintcsak álságosan – kell a munkahely. Csak jöjjenek! Mindegy, mibe kerül. Ezekből a “fejlesztési kifizetésekből” (amelyeket már az EU nem finanszíroz!) igen sok magyar családm életét lehetne jobbá tenni, (például a pedagógusok bérét normális szintre lehetne emelni). Ehelyett a mészárosok, szíjjlászlók, tiborczok bugyellárisát dagasztják. Még egy dolgot tennék ehhez hozzá, bár ahogy mondtam, nem vagyok sem zöld, sem szakértő. Majd megbírál, akinek ez a dolga. Azt mondják, hogy ezek a gyárak rengeteg édesvizet fogyasztanak a működés során. A szennyvíz meg, ahogy az a dolga, szennyezi a környezetet, a talajt, a talajvizeket. Az említett magyar mágnások és társaik már régen megszerezték a szennyvíztisztítók tulajdonjogát. A szennyvíztisztító akkor működik a leggazdaságosabban, ha minél kevesebb szennyvizet (vizet) kell átdolgozni és megtisztítani. A korábban az esővíz elnyelésére és elvezetésére is használt magyar csatornarendszereket emiatt (tudniillik, hogy ne kelljen azt is megtisztítani) mára sikeresen elzárták a csapadékvíz elől. Ezzel több dolgot is sikerült elérni. Elsősorban javult a szennyvíztisztító vállalatok jövedelmezősége. Viszont évek óta csökken az ország édesvíz állománya. A főváros egyes kerületeiben meg olyan bűz honol, hogy az embernek kifordul tőle a bélése. Egy egy közepes eső után tengelyig érő tengerszemek alakulnak ki a pesti és gondolom a vidéki
utcákon is, hogy aztán a visszamaradó sárnak és hordaléknak örülhessenek az ottlakók. No meg a szúnyogok. Arrafelé inkább kétéltű járművek beszerzésén gondolkodik ilyenkor az állampolgár, aki eddig elektromos autóért sóhajtozott álmatlan éjszakákon. Én meg azon elmélkedem, hogy mekkorát röhöghetnek rajtunk ezek a Távol-keleti beruházók. Nem elég, hogy nem náluk kell megküzdeni a környezetvédőkkel és a környezeti terhelésekkel, de még ennek költségeit is átvállalják a hülye magyarok. Sőt! – munkahelyeket teremtenek a tulajdonosok országából importált (ide migráló!) állampolgáraiknak, akik ezért az ő kezüket csókolják, miközben viszik haza az itteni keresményüket. A cégek sem itt költik el a profitot, hanem viszik gyorsan hazafelé. Mi meg szívjuk majd itt a jó kis mérgező nehézfém-porokat és kipárolgásokat, miközben Orbán boldogan újságolhatja mindenkinek, akit ez érdekel, hogy mi vagyunk a világ egyik legnagyobb akkumulátorgyártó kishatalma. De tessék mondani, érdekel ez valakit egyáltalán az Orbán-kormányban?! Senkit. Mindössze azt a pár millió embert, aki ezt a környezetrombolást elszenvedi.

Címkép: Akkumulátorok a raktárban