Posted by A lényeg: . A történet szerint Molnár Ferenc egyik színdarabjában Gálvölgyi János egyik kollégája a színdarab szövegéhez hozzátett egy mondatot, amire a nagy nevettető roppant agresszívan reagált. »Én csak néztem őt. Tudta, hogy neki már nincs szövege. Azt mondtam, hogy ha ezt még egyszer meghallom, maga a lábát többet ide nem teszi be. Két héten át négy napon keresztül hívott, hogy bocsássak meg. Mondtam, hogy én megbocsájtanék, de Molnár Ferenc neked nem bocsájt meg. Te tehetségtelen sz@r vagy. Hogy merészeled ezt megtenni? Te viccelsz Molnárral? Te viccelsz velem?«
Puzsér Róbert ehhez hozzáfűzte a Magyar Hangban:
>Tehát a fiatal pályatárs egy mondattal többet mondott a leírottnál, s ezért büntetése az lett, hogy a nagy Gálvölgyi János tehetségtelen sz@rnak nevezte, mert rendesen meg akarta semmisíteni, úgyhogy nem is pusztán az alázatát hiányolta, hanem mindjárt a színjátszásra vonatkozó képességét vonta kétségbe. A fiatal kollégának hetekig kellett térden csúsznia az engesztelhetetlen szakmai tekintély előtt, és még sincs bocsánat: Gálvölgyi Jánostól még lenne, de Molnár Ferenctől nincs – ezt pedig a fiatal kolléga és a tévénéző Gálvölgyi Jánostól tudja meg. Ez a kedves történet bizonyára azt a szebb, mára elsüllyedt világot idézi, amelyre Gálvölgyi lépten-nyomon hivatkozik, amikor már ezredszerre is megemlékezett arról, hogy együtt öltözött Rátonyi Róberttel.
Ebben a stílusban beszélt Révai József a cipőfűzőjüket bámuló művészekkel, Marosán György a zsemle méretére panaszkodó melósokkal és Széchy Tamás az uszoda kövén zokogó gyerekekkel. Ebben a stílusban beszélt sok nemzedéknyi magyarral a pedagógus, a rendőr meg a tanácselnök – mindenki ebben a stílusban nyilvánult meg errefelé, aki valamiféle hatalom vagy tekintély birtokába jutott. Ebben a kérlelhetetlen stílusban beszélt a beosztottjaival, ennek a nemes tradíciónak az egyik utolsó őrzője. Rendezokent-feljogositva-erzi-magat-barmilyen-lelki-eroszakra-Eszenyi Enikő, mígnem az új erkölcs kérlelhetetlenjei le nem csaptak rá.
Viszont Molnár Ferenc. Biztos, hogy nem bocsájtana meg, ha hozzászólhatna a diskurzushoz? Ő ugyanis így fogalmazott: „Én csillagász vagyok: ott tanulja meg az ember, hogy nem szabad lenézni a legkisebb pontot sem. Azok a kis pontok az égen mind, mind egy nagy világ.”