Játék életre-halálra

Posted by

 Amelia Mellor: A világ legnagyobb könyvesháza

kistibi
Életre! Halálra! Sőt: tovább! Mert nemcsak a te életed a tét; a játék végkimenetelétől függ a testvéreid, szüleid, otthonod, egész ismert világod, vissza nem léphetsz, a szabályokat nem te diktálod, ha nem vállalod így, akkor mindent elvesztesz, ha vállalod, minimális az esélyed. (Erősen emlékeztetve a Murphy-törvényekre…) Ez az alaphelyzete Amelia Mellor ifjúsági regényének, és hogy még összetettebb legyen a helyzet, ezt a szituációt a szerző fantasy köntösbe öltözteti.A mágiával, varázslással átitatott történetet egy valóságos könyvesház ihlette, és nem csupán a könyvesház volt valóságos, hanem annak tulajdonosa, Edward William Cole is, továbbá felesége és hat gyermeke. Mindenki saját nevén szerepel a regényben, ami azért nem okozhat ma gondot, mert Cole Könyvesháza már 1883-ban Melbourne egyik dísze volt, három szintjével, fényudvarral, boltokkal, teaházzal, zenekarral, játékbirodalommal, de nem is sorolom végig, mert ezek a helyszínek szerepelnek a regényben. A nagy család 1887-től itt is lakott. A könyvesház fő attrakciója azonban a könyv, melyekből állítólag több mint kétmillió állt a polcain. (Ez a szám kicsit túlzottnak tűnt, ezért összehasonlítási alapokat kerestem. Az Országos Széchényi Könyvtár 1802-es alapításakor 15 000 kötetet számlált, és kétszáz év alatt, 2006-ra kúszott fel kétmillió fölé. Gödöllő, a műveltséget kellően becsülő harmincezres kisváros igényes könyvtárának állománya kevéssel százezer fölött van.)

De ha csak fele igaz Cole reklámozott készletének, akkor is megvalósult csodavilág a bolt. Teázhatsz, cukorkát, porcelánt vásárolhatsz, cukrászsüteményt majszolhatsz, miközben a ház zenekarát hallgatod, és még vásárolnod sem muszáj, mindenfelé táblák hirdetik, hogy annyit és azt olvasol, amit akarsz, hiszen a polcokon megtalálod az akkori világ teljes tudását, művészetét.

A család tökéletes boldogságát egyetlen dolog árnyékolja be. A hat imádott gyermek közül Rubyt három éve elvitte a skarlát. Az ő hiányát Papus nem tudja elviselni, sőt: nem hajlandó beletörődni. Eddig a valóság, és itt kezdődik a regény, itt úszunk át a fantázia világába.

Valószínűtlenül furcsa figura jelenik meg a Könyvesházban, Obskurátornak mondja magát (obskur[us] = sötét, homályos, kétes), és vele valami nagyon különös folyamat kezdődik el.

A Könyvesház világában fontos szerepe van a mágiának, varázslásnak. Az épületet Papus folyamatosan bővíti. „A Páfrányos a Könyvesház egyik legcsodálatosabb helye volt. (…) Papus lejött a télikertbe. Annak biztos tudatában, hogy egyedül van, és senki nem zavarhatja meg, átírta-átvarázsolta a Páfrányost a mostani monumentális méretére. Felnagyította a belső teret, olyan magasra tolva az üvegtetőt, mint a legmagasabb templomtorony, az üvegfalakat pedig öt hektárt felölelő méretűre távolította.”

De ilyen a ház minden része, furcsa, szép, szokatlan, olykor meghökkentő. Papus mágiája működteti az egészet, mindenhol csodát találsz. Ebbe a miliőbe érkezett az Obskurátor (a neve ez? a foglalkozása?), aki üzletet ajánl Papusnak. Visszahozza a halálból Rubyt, ám cserébe a Könyvesházat kéri. Papus úgy gondolta, az alku tisztességes, csakhogy az Obskurátorral nem lehet tisztességesen csereberélni. A gyerekek megtalálják Rubyt: „Abban a gyerekágyban feküdt, amiben mindannyian aludtak kiskorukban. Csupasz talpa az ágy végéhez ért. A haja fekete volt és göndör, akárcsak a Mamusé. Az arca sima, mint a porcelán. A szeme nyitva. Sápadt volt és moccanatlan, bár lélegzett.” Ez a valami kísértetiesen hasonlít Rubyra, de nem Ruby volt. Az Obskurátor rémszüleménye: nyilvánvalóvá vált, hogy becsapta Papust, és el fogja venni a házat. Papus ugyanúgy szenvedett, mint a ház. A tíz éves Pearl és a tizenhárom éves Vally szövetséget kötnek, hogy megmentik az otthonukat, megmentik édesapjukat, mégpedig úgy, hogy új üzletet ütnek nyélbe az Obskurátorral.

Alkudozás közben, félve a visszautasítástól még az emlékeiket is felajánlják, amit a sötét mágus végül elfogad. Ám innentől kezdve ő diktálja a szabályokat. A Könyvesház cégére a bejárat fölött ragyogó hétszín szivárvány, ezért hét rejtvényes játékban állapodnak meg vele. Minden játék elején érkezik egy virágcsokor, először annak az üzenetét kell megfejteni: az mutatja meg, hol található maga a feladat. Az első feladványt a Csodák Termében találták:

„Árulás elején, kár kellős közepén
Megtalálsz engem a fájdalom kezdetén
Hullámban, sárban, pusztában fellelhetsz,
Láthatsz a sírnál, de soha a bölcsőben.
Megjelenek bálon, táncban és játékon.
Háborúban szintén, a békét nem állom.
Homályban láthatsz, de a fényben soha.
Párban bátran állok, a tömeg túl mostoha.
Mennyország az otthonom. A poklot nem bírom.
Velem intesz pápát, bár búcsúkor hiányzom.”

Az első feladat a legkönnyebb a hét közül – csak éppen az Obskurátor semmilyen játékszabályt nem tart be. Hőseink sokszor kerülnek életveszélybe, ronggyá változott testtel küzdenek, mocsár, víz akarja elnyelni őket, felgyorsul az idő, hogy ne tudják megoldani a feladványt… Ráadásul a küzdelmüket titokban kell tartani, mert Papus nem tud segíteni, Mamustól pedig nem mernek segítséget kérni, mert akkor mindent el kellene árulniuk.

Érdekes érintkezési pontjai vannak a fantasynak és a valóságnak. A valóságban is a szivárvány volt Cole Könyvesházának a cégjelzése. Ez rettentően felháborította a vallásos embereket, hiszen az a szövetség jelképe volt Isten és Noé között a Bibliában. Mellor regényében viszont egyrészt mutatja a múló időt, másrészt fakulása pontos tükre a Könyvesház romlásának.

Több dolgot tekintve is nagyszerű ifjúsági regény A világ legnagyobb könyvesháza. Kiváló a nyelvi humora. A feladványok rendesen megmozgatják az olvasók fantáziáját, igénylik kreativitását. Izgalmakban bővelkedik, kalandokba ágyazódik a hét feladvány és a megoldásuk. A figurák plasztikusak, erősek, igazi karakterek. Az sem véletlen, hogy a Cole család szabadságáért végül a három legkisebb gyerek, Ivy, Pearl és Vally küzd meg.

A kötetet Cséplő Noémi magyarította (férje, a tavaly elhunyt Böszörményi Gyula jeles képviselője volt a magyar fantasy irodalomnak). A fordítás igényes és szórakoztató, tökéletesen megjeleníti az eredeti szöveg nyelvi játékait, szóvicceit, nyelvi leleményeit – vagyis hangulatát, légkörét.

A szerzőről is essék pár szó: Amelia Mellor éppen úgy él Melbourne-ben, ahogy a karakterei: könyvek és dzsungel veszi körül, meg egy hatalmas akvárium. A helyi egyetemen kreatív írást tanult, diplomamunkáját YA (fiatal felnőtt) irodalomból írta.

És tessék megfigyelni a magyar kiadás borítóját, amelyik megőrizte az eredeti, ausztrál kiadás grafikáját – az is varázslatos.

Amelia Mellor

Amelia Mellor: A világ legnagyobb könyvesháza
Fordította: Cséplő Noémi
Manó Könyvek, Budapest, 2022
344 oldal, a könyvre nyomtatott ár 3690 Ft
online ár a lira.hu-n 2952 Ft,
e-könyv változat 2599 Ft
ISBN 978 963 584 1356 (papír)
ISBN 978 963 584 2643 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Pearl és Vally Cole egy könyvesboltban él. Méghozzá a világ legnagyszerűbb, legkülönlegesebb, legvarázslatosabb könyvesboltjában, a Cole Könyvesházban, ahol minden nap új csodákat kínál: bűbájjal töltött cukorkák, beszélő papagájok, télikertté varázsolt dzsungel, saját zenekar, teázó, maguktól mozgó polclétrák és persze temérdek könyv…
Amikor Pearl és Vally megtudják, hogy édesapjuk egy ördögi csere miatt kockára teszi a Könyvesházat és a saját életét, a testvérek azonnal cselekszenek, s hamarosan veszélyes-varázslatos kalandok közepén találják magukat.
A feladványok megoldásában nem csupán az eszüknek, de a szívüknek is a helyén kell lenniük, ám a játékban, ha nyernek, megmenthetik a Könyvesházat és az édesapjukat. Ha elbuknak, a Könyvesházzal és édesapjukkal együtt a velük kapcsolatos emlékeiket is elveszíthetik…

Címkép: Cole Book Arcade

A KULTÚRAKIRAKAT
%d bloggers like this: