Halandó szépségek

Tóth Zsuzsanna 

Francis Scott Fitzgerald a 20. századi amerikai irodalom megkerülhetetlen alakja; novellái, regényei egy izgalmas-fényes korszakot fémjeleznek, amely tele volt reményekkel, vágyakkal és csalódásokkal. Kiemelkedő alkotásaként tartjuk számon A nagy Gatsby-t, amely nem csupán könyvként, de a filmvásznon, és színpadokon is sikeres lett. (Nálunk jelenleg a Vígszínház tartja műsoron.)

Hűséges típus vagyok. Valamikor azt hittem, Fitzgerald lenyűgöző, és én tántoríthatatlan híve vagyok. Vonzó számomra a korszak, amiről ír – a stílusa kifinomult; az egész ábrázolt világa ámulatba ejtett, minden szabadságvágyával, féktelenségével és kétségbeesésével. De úgy tűnik, a szerzőnek igaza van, ha valamit megszerzel, már nem biztos, hogy beteljesíti a vágyakozás közbeni ígéretet. A Szépek és átkozottak bizonyos csalódást okozott számomra. Jóllehet, ez nem a szerző, inkább jelen korunk hibája. Mert mi is keltett bennem idegenkedést?

Az alaphelyzet voltaképpen ismerős, adott egy érdemdúsnak látszó, reményteli fiatalember, aki a múlt század elején, New Yorkban éli a vagyon-várományosok irigylésre méltó, gondtalannak tűnő életét. Ambíciói, útkeresései eleinte szimpatikusak. Amikor beleszeret a rendhagyóan vonzó Gloriába – egy ideig kitartóan drukkolok, hogy szerelmük elmélyüljön. Egy idő után azonban elkezdek valami szakadékot érezni a regény és saját életem között. Míg ott lágy tehetetlenségükben, teszetoszaságukban is viszonylagos langymelegben úszkálnak egyesek, itt, a 21. század első harmadában egyre keményebbnek és kilátástalanabbnak látszik az élet. Mi gondom tehát az akaratgyenge figurákkal? Nem sok.

• Olvass bele!

Így persze nem illik beszélni egy ilyen nagy merítésű regényről. Hiszen írója valahol a saját életének dekadenciáját is belefogalmazza, hitelességében nem kételkedhetünk. Ráadásul tényleg írói bravúr, ahogyan bemutatja a reménykedés, virulás, majd a szétesés és kiábrándulás lassú stációit, képet adva ezáltal a korszakról is. Gieler Gyöngyi igényes fordításának köszönhetően a szavak mámorát is megkapjuk. A gondolatok pregnánsan, érzékletesen áradnak, legyen szó érzelmekről, hangulatokról, háborúról, szerelemről, csalásról és csalatásról, bulizásokról, filmezésről, hétköznapi életképekről. Noha pazarul színes a tabló, sodró lendületűnek nem mondhatnám a regény stílusát, meglehetősen lassan csordogál a történet. (Meglehet ugyanakkor, hogy ez is csak a jelenből nézve olyan lassú.) Anélkül, hogy elárulnám a történet végét, nehéz arról beszélni, miért volt az „kegyelemdöfés” számomra, de aki elolvassa majd, talán megérti, hogy miért nem érthetek egyet a tiszteletreméltó szerzővel. Bár még ebben sem vagyok biztos, lehet, hogy csak a mese tanulságnélkülisége taszít…

A fülszövegben található utalás egyébként így jelenik meg a regényben:
„Azt hiszem volt egy időszak az éltemben, mikor bizonyos korlátok között bármit megszerezhettem volna, de én csak azt az egyetlen dolgot akartam igazán lázasan. Istenem! És ebből megtanultam, hogy az ember nem szerezhet meg magának semmit, egyáltalán semmit. Mert a vágyaink becsapnak. Olyan ez, mint amikor a napsugár ide-oda cikázva játszik a szobában. Itt-ott megpihen, és bearanyoz egy jelentéktelen tárgyat, és mi szegény bolondok, megpróbáljuk megragadni, de amikor kinyújtjuk utána a kezünket, a napsugár tovább illan, és nekünk csak a jelentéktelenség marad, de a csillogás, ami kívánatossá tette, már tovaszállt…”

Igen: azt is mondhatom, hogy ezzel a regénnyel kicsit elvesztettem Fitzgeraldot, ami legalább olyan fájdalmas, mint ahogy ő megélte saját veszteségeit. Mert nem vigasz, hogy „Nincsen szépség fájdalom nélkül, és nincsen fájdalom anélkül, hogy ez mind el fog tűnni egyszer, az emberek, a nevek, a könyvek, a házak… mind porrá lesz… halandó.”

F. Scott Fitzgerald: Szépek és átkozottak
Fordította: Gieler Gyöngyi
Európa Kiadó, Budapest, 2022
584 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a kiadónál 2500 Ft,
ISBN 978 963 504 5013

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A dzsesszkorszak nagy írójának legismertebb regénye az azóta is mesterműként emlegetett A nagy Gatsby. Második regénye 1921-ben jelent meg, nem kisebb sikerrel, az olvasók és a kritika egyaránt az első perctől rajongott a szerzőért. A Szépek és átkozottak a tehetséges, művészi hajlamú Anthony Patch és az imádatra méltó, gyönyörű Gloria Gilbert szerelmének története.
A szerelemből házasság lesz, szerelmük pedig az évek múlásával megkopik. „Amit elveszítünk, az sokkal édesebbnek tűnik utólag – jegyzi meg Fitzgerald, aki saját csalódását is beleírta könyvébe. – Tudom, hogy így van, mert egyszer nagyon akartam valamit, és meg is szereztem. Ez volt az egyetlen dolog, amit igazán akartam életemben… Aztán amikor az enyém lett, porrá omlott a kezeim között… És ebből megtanultam, hogy az ember nem szerezhet meg magának semmit, egyáltalán semmit. Mert a vágyaink becsapnak.” Mint valamennyi ihletett Fitzgerald-könyv, a Szépek és átkozottak is a kiábrándulás szívszorítóan hiteles krónikáját nyújtja.