Posted by Nagybandó András
>Európában nincs korruptabb ország Magyarországnál, állapították meg a Transparency International (TI) vizsgálódó munkatársai, amit egy közéletre figyelő, normálisnak mondható ember természetesnek és valósnak gondol. Miért is lenne másképp, amikor akkora a honi politikai elitnek nevezett érdekközösség magánprojektjét képező korrupció, hogy a Holdról is látszik.
Azon se csodálkozik az efféle vizsgálódó állampolgár, hogy a kormány azonnal reagált: ez hazugság, ami a kormány részéről óriási baklövés, hiszen nem azt állítja a TI „jelentése”, hogy a magyar kormány Európa legkorruptabb kormánya, nincs még egy európai kormány, mely annyira korrupt lenne, mint a magyar, csupán az ország került erre a szégyenteljes, a legkorruptabbnak kijáró listazáró helyre, fordítva: első lett a korruptabbak között.
Próbáljunk meg más nézőpontból vizsgálódni: ha eddig minden rendben lett volna, nem lett volna szükség a 17, később a 27-re bővült EU-s követelések teljesítésére, ripsz-ropsz megszavazott törvénymódosításokkal, melyek azt jelentik, hogy ami előtte volt (azaz nem volt), úgy volt gazság és kárt okozó, ahogy volt. Ezek az új(ított) törvények „bizonyítják”, hogy az előtte meglévő, Fideszt szolgáló törvények nem ütötték meg az Európában evidensnek és demokráciába illőnek tudott törvények mércéjét. Módot adtak a korrupcióra, a kormánybarát döntésekre és cselekedetekre. Következtetés: az újonnan elfogadott törvények a múltbeli jogtalanságok elismerései. Ezek tényfeltáró dokumentumok, paragrafusokkal díszített beismerő vallomások. A régiek mennek a lomtárba.
Akkor hát miről is beszélünk? Hogy hazugság? Aligha.
Emlékeztetőül: egykor, az átkosban az számított korrupciónak, ha valaki kenőpénzzel intézett el egy potentátnál egy neki fontos valamit. Hol járunk már ehhez képest? Akkoriban az ilyen cselekedeteket a hatóságok igyekeztek leleplezni (vagy titkosítani, attól függően, ki volt az elkövető), ma a hatóságok is „részesei” a felsőbb szinten, állami magasságokban zajló és végbemenő korrupciós cunaminak. Akik ezt „kicsiben (százmilliós tételekre értem) csinálják, a felsőbb körök legfelsőbbjének tudta nélkül, azok lebuktatandó és kiközösítendő korruptak, mehetnek a lecsóba.
Illetve nem annyira, mert ha a lebukásuk után kiderül, hogy fölöttük álló szinten okoznának kárt valakiknek, bársonyszékek inognának meg, akkor jön a segítő jogi kéz, mely eltünteti a páncélszekrények bajt hozó tartalmát, aztán kitalálják a korrupció csúcsát: nem a végrehajtó fizetett a végrehajtói kar főemberének „kenőpénzt”, hanem ő adott minden új végrehajtónak baráti, kamatmentes kölcsönt, és természetesen nincs az az ügyész, aki kétségbe vonná ezek igazságtartalmát. Tegyük hozzá: egy ilyen régi trükk bevetése olyan primitív és fantáziátlan, hogy még a két végrehajtási tisztségviselőnek sem válhat dicsőségére.
Emlékezzünk rá: hajdan ezt már az átkosban is többen sütötték el, több-kevesebb sikerrel és eredménnyel. Akkor egyszerű adócsalást szolgált egy ilyen pénzügyi akció. Hogy most mit szolgál? Mentőövet. Mert: ha ezzel képesek lesznek (és mért ne lennének, ha van felsőbb akarat) arra, hogy „kimagyarázzák” magukat, elsimítsák tetteiket, mondván, mi csak egy-két flaska italt adtunk egymásnak, figyelmességből, akkor ezzel őrző-védő emberekké lesznek, egyfajta biopajzs, mert hát „testükkel” védelmezik meg azt, aki önérdekből hajlandó lesz igaznak és valóságosnak elfogadni állításukat, melyeket még visszadátumozott szerződéssel is megerősítenek. Ők az irhájukat mentik (meg) ezzel a nemtelen ötlettel és tettel, irhamentésükkel pedig elérik, hogy a megingó bársonyszék stabilan álljon, továbbra is, mert az igazság szolgálata mindenekelőtt, és mért is ne az szolgálja tovább, aki tiszta, mint az előfőzött pacal.
Ezek után azon kell gondolkodnunk, hogy a korrupció terén szakadékba zuhant szeretett hazánkban mit jelent a hazugság és mit ér az igazság?
Mindaz, amiről föntebb elmélkedtem, csupán egy („hozzájuk képest”) másként gondolkodó, illetve gondolkodó, vizsgálódó, és nem egy agymosott, vakká tett ember gondolatai, amiknek igazságát élből fogja cáfolni minden érintett, mert könnyebb azt mondani az igazság keresőire, hogy hazudnak, mint önmaguknak bevallani, hogy nem mondanak igazat.