Háború, újratöltve – ez várható 2023-ban a hadszíntéren

.Néhány héttel ezelőtt Vlagyimir Putyin, amikor kritikai észrevételeket kapott, hogy a különleges hadművelet nem halad úgy, mint ahogy az oroszok elképzelték, azt mondta, hogy a harcok intenzívebbé válása igazolhatatlan veszteségekkel járna, és hozzátette, hogy a tyúk is magonként csipeget.  Igen. Most azt látjuk, hogy szedik le sorban a kisebb településeket, és ezek adódnak össze mindig egy vonallá, amivel megint előrébb lehet menni. A veszteségek kérdése nagyon fontos, hiszen az ukrán erők az elmúlt három hétben napi 500-800 halottat szenvedtek el, most egy kicsit kisebb ennek az intenzitása, 100-200 körül van, viszont ugyanennyi sebesült is keletkezik, akit ki kellene vinni sokszor az arcvonalból, és ez is súlyos veszteségeket okoz. De a támadó félnek, az oroszoknak is hasonló veszteségeik vannak, viszont megfontoltabban haladnak. A Kijev környéki harcokban napi 50-100 harckocsit is elvesztettek, most ez 5-7-re redukálódott az elmúlt hét adatai alapján. A másik, hogy a harcászatban is újítottak az oroszok. Ők zászlóalj-harccsoportokban szeretnek működni. Ez 40 harckocsit, páncélozott szállító harcjárművet, legalább negyven tüzérségi eszközt, sorozatvetőt jelent. Ezeket jobban felosztották századokra, ahol 10-15 harccsoport tevékenykedik csak harckocsikkal, tehát próbálják alacsonyabb szinten, jobban felmorzsolni az ukrán erőket.
 Orosz részről eddig olyan 200-220 ezer ember volt az arcvonalban, ehhez érkezik 220 ezer, tehát itt is most egyformán lesznek 400-400 ezerrel. Viszont nem látjuk az oroszoknál azt, hogy lenne egy úgynevezett csapásmérő erő, mondjuk, egy harckocsi-hadosztály, amivel igazi csapást tudna mérni, tehát inkább most tyúklépésben haladnak, ahogy Putyin elnök úr mondta, és csipegetik a magot.Ukrán részről legfontosabb most az idő. Időt kell nyerni, meg kell állítani az oroszok térnyerését, különböző irányokba el kell terelni a támadást, meg kell várni, amíg beérkeznek a nyugati eszközök, a harckocsik, a harcjárművek, tüzérségi eszközök. Az időnyerés annak szól, hogy megkapják az újabb, modern haditechnikát. Nagyon sok eszközt ígértek nekik, ebben van Abrams harckocsi Amerikából, Bradley harcjármű két zászlóaljnyi, száz darab Stryker páncélozott szállító harcjármű, a britek Challenger2 típusú harckocsit ajánlottak. Csak ennek két nagyon fontos összetevője van. Egy modern harckocsira 2-6 hónap a kiképzés. Ezt lehet rövidíteni, egy nyugati harckocsiban általában négy ember ül, meg kell tanulni a harcjárművet vezetni, tölteni, lőni vele, irányozni, viszont ezekben a nyugati eszközökben rendkívül modern lézertávmérő, fedélzeti számítógép van, tűzvezető rendszer, ezt el kell sajátítani általában szimulátorokon. Ez minimum öt hetet vesz igénybe, és akkor még csak egy harckocsinál vagyunk. Egy szakaszban négy harckocsi van, ezt egy hadnagynak meg kell tanulni együtt mozgatni, együtt kihasználni ennek az erejét. Egy században már tizennégy darab van, tehát ezeknek különböző gyakorlatokat is végre kell hajtani, mert különben csak egy-egy harckocsi áll rendelkezésre.Az jelenthet gondot, hogy ezek az eszközök nagyon különböző helyekről, nagyon különböző típusú gyártóktól érkeznek. Amikor van Abrams, Leopard 2, Challenger harckocsi, amiben csak egy közös van, hogy 120 mm-es lőszert lő ki. Van Bradley az amerikaiaktól, Stryker, AMX10-es könnyűharckocsi a franciáktól, mindegyiknek teljesen más logisztikája van. Nemcsak a felkészítésben, hanem a kiképzésben is. Ha ezt összerakjuk különböző dandárokba, emögött vinni a logisztikát, mindegyiknek a lőszerét, az üzemanyagot, a javító, kiszolgáló részeit és a karbantartást se felejtsük el, mert ezek a nyugati, modern eszközök nem orosz típusú háborúra lettek kitalálva. Arra lettek kitalálva, hogy ez egy modern, precíziós háborúban, megállunk, messziről kilőjük, karbantartunk, tovább megyünk. Itt folyamatos műveletek vannak. Pont a Panzerhaubitze 2000 önjáró tarackkal volt gondjuk az ukránoknak, hogy ők egész nap lőttek vele. Ez 100 lövésre van tervezve, mert nagyon precíziós és a hatásnövelt lőszere a csövet is tönkreteheti, hiszen azzal 58 kilométerre lehet ellőni.A technika és a logisztika nagyon nagy gyengéje az orosz haderőnek, hiszen hosszú ideig zárolásban voltak ezek a járművek. Azok az alakulatok, amelyek bevonultak Ukrajnába, nem a legmodernebb eszközökkel mentek, ezekből is csak részlegesen kerültek bevetésre. Alap harckocsiként a T-72-es harckocsit vitték, a T-80-asból, T-90-esből nagyon keveset láttunk a hadszíntéren, gyalogsági harcjárművekből is a BMP, a BRDM járműveket látjuk. A díszszemlén bemutatott Armata harckocsiból, a T-90-esből semmi nincsen, illetve T-14-esre, hiszen ebből 125 darab készült összesen, nagyon vigyáznak, nem is viszik a hadszíntér közelébe. A légvédelmi eszközöknél látjuk még azt, hogy szinte mindent a hadszíntér közelébe vittek az oroszok, hiszen nem sikerül kivívniuk a légi uralmat, így meg kell védeni a saját csapataikat, a Krím-félszigetet, tehát ezt mindenképpen az S-300-as 400-500 kilométeres hatótávolságú rakétáikkal biztosítják.Vissza kell mennünk Clausewitzhez. A háború a politika folytatása más, erőszakos eszközökkel és rá akarja kényszeríteni a támadó fél az akaratát a másikra. A háború elején rendkívül sok modern eszközt látunk. Számítógépek állnak rendelkezésre, modern hírközlési rendszerek, de ezek megsemmisülnek egy idő után. Továbbra is a harcmezők királynője marad a tüzérség, illetve a gyalogság, ugyanis katona nélkül nem lehet elfoglalni területet. Le lehet bombázni, tönkre lehet tenni, de oda valakinek be kell vonulni, ő sajnos sárban fog menni, hidegben lesz, élelemre lesz szüksége. Mind a két fél már felvetette, hogy alkalmazni kell a mesterséges intelligenciát. Egyrészt a felderítő rendszerekben, de ezek a lehetőségek ott vannak akár a légierőnél, a célok, a rakéták felmérésében, illetve a szimulációs rendszerekbe is be lehet vinni, hogy az ellenfélnek milyen stratégiája van, az ellen mit lehet tenni. Viszont egyet tudni kell, hogy a mesterséges intelligencia nem tud olyat teremteni, amit nem ismer, tehát nem fog új terméket csinálni. Továbbra is ott lesz az ember, a parancsnok, akinek majd dönteni kell. Lehet, hogy a számítógép nagyon sok változatot kitesz elé, hogy hogyan lehetne támadni, de az adott terepre, területre a parancsnok fogja eldönteni, hogyan fogja ezeket alkalmazni.
A háború kezdeti fázisában nagyon úgy nézett ki pár napig, hogy ez a háború nagyon könnyen eldőlhet, de mivel az ukránok megkapták a teljes nyugati támogatást, hírszerzésben, felderítésben, így mindig a megfelelő irányba tudták mozgatni a tartalékaikat, az erőiket. A hírszerzésnek nagyon sok ága van, egyrészt a humán erővel folytatott személyes hírszerzés, az ellenség mélységében ezek is információt adnak. Ezt mind a két fél részéről látjuk, az ügynököket, kémeket, ezeknek a lebuktatását, likvidálását mind a két fél végzi. Van a rádióelektronikai felderítés, látni lehet a hadszíntéren, hogy hol vannak nagyobb kötelékek, azoknak a parancsnoki járműveknek más a kisugárzása, rádiójele, ezekből is rengeteget fel lehet dolgozni. Ott vannak a különböző műholdról kapott információk, hőképek, egyebek, illetve a terep és ennek a kiértékelése, hogy ott mi lehet, mert az, hogy mi volt a térképen, az egy dolog, de azóta lehet, hogy aknamező van, bármi van, tehát mindenre fel kell készülni a hírszerzés, felderítés révén.

Abban a szerencsés vagy nem tudom milyen helyzetben voltam, hogy mind az ukrán, mind az orosz katonai attasé valamikor a vezérkari tanfolyamon tanult, amit vezettem. Mind a ketten azt mondták tavaly, hogy decemberben véget ér a háború. Sajnos azt látjuk, hogy ez még húzódik. Mind a két fél részéről még egy nagyobb hadműveleti sikerre várhat. A tárgyalóasztalnál azzal lehet érvelni, hogy nagyobb területet most foglaltunk vissza, megszilárdult az arcvonal, kérjük, kezdjünk el tárgyalni valamiről. Mind a két fél abban a csapdában van, hogy sikert kell felmutatnia. Donyeckben, Luhaszkban az oroszoknak, az ukránoknak meg valami terület visszafoglalásával. Ha ez megvan, akkor egyrészt a személyi állomány jelentős fogyása miatt az ukránok, illetve a technikai képességek miatt, mivel már, ha ezt a hadműveletet sikerre viszik, már nem tudnak új technikai eszközöket szállítani Nyugatról, nem lesz mivel sikereket kivívni. Befagy ez a konfliktus. Akkor lehet tűzszüneti vonal, nem sokkal később, mondjuk, egy tárgyalás. A béke még messzebb lévő dolog? Az még több hónap. Ilyenkor különböző zónákat jelölnek ki, szárazföldi zónát, hogy öt kilométeren belül ne legyen erő, aztán 25 kilométeren belül ne legyenek, egy légi zóna is kialakításra kerül, aztán a későbbiekben, ha ez véglegessé válik a felek között, akkor lehet oda olyan erőket beküldeni, amelyek békefenntartók lesznek.

Az infostarton megjelent írás összefoglalója
Címkép: Az ukrán területvédelmi erők egyik tagja kézi páncéltörő fegyvert tart a kezében Kijev egyik parkjában (Fotó: MTI/AP/Efrem Lukackij)