Posted by Zeke László
“>Sokszor elgondolkodom azon hogy lehet annak a magyarázata, hogy a magyar társadalom szembeötlően birka módra, már-már feudális függés szintjén viszonyul a hatalomhoz és ezt minden látványos kényszer, fegyveres erőszak nélkül, egy jelentékeny embertömeg rajongó támogatásával teszi. Mindezt annak ellenére, hogy az EU közösségében, NATO kötelékben lévő szövetségeseink táborában számtalan nyilvánvaló jele, bizonyítéka van annak, hogy ennek a rajongásnak nincs meg az alapja. A sereghajtó szinten lévő bérek, a rekord szinten lévő infláció (kétszer-háromszor meghaladva az EU átlagot), a forint kitettsége, gyengesége, bizonytalansága, a fontos és komoly szektorok (oktatás-, egészségügy) kritikus helyzete – hogy csak pár fontos dolgot említsek a sokból – sem mozdítja meg a nagy tömegeket.
“>Nem lehet nem észre venni, hogy míg Franciaországban pillanatok alatt milliós tömegek özönlenek az utcára, ha az ottani minimál nyugdíj “csak” a 16-szorosa (!) a magyarnak, illetve, ha 2030-ig meg akarják emelni a nyugdíj korhatárt 64 évre (azt, ami nálunk már régen 65). Ezenközben nálunk több tucat akkumulátor gyár épül gőz erővel, köztük Debrecenben a giga méretű, s láthatóan ezt a rendkívül kockázatos, a víz és energia, valamint környezetvédelmi, egészségügyi problémák miatt problémás üzletágat szinte akadály nélkül lehet hazánkra rászabadítani. Oda jutottunk, hogy a hajdan kizsákmányolt “harmadik világ” országaiból is kiszervezték már hozzánk (az olcsó, kiszolgáltatott munkaerő, a gyenge környezetvédelem országba) az akkumulátor gyártást. India, Kína is velünk végezteti el ezt a piszkos és veszélyes munkát. Nem a miénk a feldolgozott nyersanyag, nem a miénk a végtermék, nem a miénk a profit, mi csak a vizünket, termőföldünket, az olcsó munkaerőt adjuk, cserébe vállaljuk a környezetterhelés veszélyeit, hazánk sorsát tesszük kockára. El tudjuk képzelni, hogy egy ilyen terv napvilágra kerülése esetén mi lenne Franciaországban, ha egy 7 év múlva esedékes, két éves nyugdíj korhatár emelés miatt tízezres létszámú rohamrendőrt kell kivezényelni a milliós tüntető tömeg megfékezésére?
>De most nem is a hasonló problémák soráról akarok írni, hanem arról, hogy miért viszonyul ehhez a nép úgy, ahogy. Megvilágosító erejű volt számomra az Önkényes mérvadó jelen írásomhoz mellékelt beszélgetése.
1956 kapcsán magam is rendszeresen posztoltam arról, hogy a könnybe lábadt szemű, elérzékenyült ünneplés közepette vegyük észre, hogy pár hónapra a forradalom és szabadságharc véres eltiprását követően, 1957 május elsején óriási tömeg ünnepelte Kádárt és rendszerét Nyugalomra, békére vágyva olyan tömegbázis jelent meg a Kádár-rendszer mögött, ami nemcsak a hatalmat legitimálta, hanem tulajdonképpen felhatalmazást adott az azt követően, 1958-ban végrehajtott kivégzésekhez, tehát a kommunista diktatúra által elkövetett bűnök részesévé tették a népet. A múlt értékeléséhez, az önvizsgálathoz ez a szempont is hozzá tartozik – szerintem.
;”>A jelen posztomhoz linkelt “Önkényes mérvadó” beszélgetés a már súlyos beteg, demenciával és halálos betegséggel és démonaival küszködő Kádár János híres beszédének részletével indul. Az egykori, már hatalmától megfosztott diktátor váratlanul előadott nehezen érthető, zavarodott, megrendítő vallomása a tanúja egy több évtizedes szörnyű lelkiismeret-furdalásnak. A beszélgetés erről a pontról indul. Azt kutatva, hogy a forradalmat és szabadságharcot eláruló Kádár mögé hogy állhatott oda az az irdatlan sok ember 1957. május elsején hangzik el a beszélgetésben az első kulcsmondat: ez a május 1. volt “A magyar társadalom elkárhozásának ős állapota”.
>A baráti szocialista országoktól kapott hitelekkel kezdődött az ország eladósítása, annak érdekében, hogy egyfajta “jóléti rendszerváltás” formájában a kommunista, fasiszta diktatúrák, világháborúk rettenetei miatt kiéheztetett, kivéreztetett magyar társadalom végre fellélegezhessen. Megkaphassa a Kádár féle krumpli levest, beköltözhessen a legvidámabb barakkba.
>Aztán eltelt kétszer 33 év. Az első a rendszerváltásig, a második onnan napjainkig. Az első 33 évben igaz, hogy Kádár nemcsak a forradalmat és szabadságharcot árut el (egyben kihozta a legtöbbet abból, amit Moszkva engedett), de elkövetett egy olyan bűnt is, ami a második 33 évet, így napjainkat is meghatározza. Újabb kulcsmondat a beszélgetésben arról, hogy Kádár miképpen “hajlította a krumplileveshez a magyarok gerincét”: “A Kárdár-rendszer megszerettette a magyarokkal a diktatúrát”.
>Mivel kényelmes dolog volt – a környező szocialista országokhoz képest még kiváltságos is – eléldegélni a szocialista Magyarország posványában, s mivel nem nagyon láthattuk, hogy mi folyik Nyugaton, legfeljebb a Columboban, így nem nagyon pattogott itt senki, vagy ha mégis, akkor a többség hülyének tekintette, s esze ágában nem állt helyette, vagy érte hőbörögni. A döntés felelősségéből álló szabadság helyett a társadalom belekényelmesedett abba, hogy egy intézményesített paternalista elnyomó rendszer dönt helyette, s megszokta ezt, még hálásan csaholt is a koncért, amit odalöktek neki. A kis ember részévé vált az elnyomásnak, a rendszer állampolgár helyett szolgává tette, ezzel elvette önbecsülését. Újabb kulcsmondat a beszélgetésben: “elvesztették a magyarok az erkölcsi hozzáférésüket a saját sorsukhoz”. A dolog odáig fajult, hogy nemcsak belekényelmesedett ebbe a társadalom, de kialakult egyfajta igény is erre. A hasonlat telitalálat: egyfajta “Stockholm-szindróma”: amikor a túsz nemhogy haragudna, ellenséges lenne a túszejtővel szemben, hanem szerelmes lesz belé. Elkezdi imádni.
“>Megvilágosító számomra a román párhuzam: Romániában 1989-ig tartott az elnyújtott “Rákosi-rendszer”. Újabb kulcsmondat: “A románok győztes 1956-os forradalma 1989-ben zajlott, 1989-ben ők megnyerték a maguk ’56-ját, míg mi meg elvesztettük a magunk ’89-ét ’56.ban.”. A mi második 33 évünkben (a rendszerváltás óta) böjtöljük a kádári örökséget, az első 33 év kétes jólétét, mert – úgy tűnik – nem tudtuk kiheverni Kádár második nagy bűnét. Újabb kulcsmondat: “akit anyagiakkal megvesznek, illetve megvesztegetnek, az a szellemnek és az erkölcsben lehanyatlik, de az, akit anyagiakban alávetnek és kifosztanak az szellemben és erkölcsben megnemesedik”. A románok a maguk győztes forradalma után nagyon mélyről ugyan, de egy felívelő ágban vannak a demokrácia terén, mi viszont …
Éppen most isszuk ennek a 33 év átnevelésnek a keserű levét.
Egyelőre még nem vegyszerekkel szennyezett ivóvizet akkumulátor gyárak közelében…
Címkép: 1957. május 1.