Szűcs R. Gábor
>Végülis nagyon is elgondolkodtató, amit Gyarmati István mond: hogy t.i egyáltalán nem szükséges Oroszország beleegyezése Ukrajna NATO-tagságához. Ez tényleg olyan, mint egy dogma. Nem kellett egyetlen kelet-közép európai országéhoz sem (a stratégiailag igazán kiemelt Lengyelországot és a Baltikumot, sőt, most már Finnországot is beleértve), és éppúgy el kell fogadnia Ukrajnáét, sőt, távlatilag még Moldováét is. Ukrajna NATO-tagságával Belarusz geopolitikai harapófogóba kerülne, így talán könnyebbé válna végezni a Lukasenko-rezsimmel.
“>Oroszországnak előbb-utóbb egyszerűen el kell fogadnia ezt az új status quot. Ennek alternatívája a megnyerhetetlen nukleáris háború. Egyáltalán nem távoli példa Nagy-Britannia, amely a második világháborút követően sorra vesztette el gyarmatait, harccal vagy harc nélkül. Emlékezhetünk arra (inkább az irodalomból), hogy az angolok úgy utazgattak pl. Indiába, mint egy pesti bohém a sarki kávéházba, a Közel-, Közép- és jórészt a Távol-Kelet nekik “otthon” volt, miként Kelet- és Nyugat-Afrika egy része is, nem szólva Ausztráliáról, Új-Zélandról, Kanadáról. És most? Hát, van valami Commonwealth, az angol nyelv igencsak elterjedt, de hogy mindez Nagy-Britannia/Anglia vesztét okozta volna, az azért nem igaz. (Sokkal veszélyesebb volt otthagyni az EU-t, de ez más kérdés.)
“>A Szovjetunió felbomlásával formailag megszűnt a világ utolsó gyarmatbirodalma.
“>Ideje, hogy tartalom kövesse a formát.