“Régimódi ember vagyok, megrekedtem egy bizonyos, számomra kedves
romantikus szemléletben, s ehhez tartozik a patetikus ellentét a
művészsors és a polgári életmód között.(…) gyűlölöm az értelem bűvös
megvetését, az igazság gaz eltorzítását, az olcsó mítoszokban való ordenáré
kéjelgést, devalválódott értékek vétkes azonosítását azzal, amik egykor
voltak, gyűlölöm az ódon, tősgyökeres hívő és hiteles ősnémetséggel
való ocsmány visszaélést, gyalázatos végkiárusítását mindezen javaknak,
amelyekből a lelkiismeretlen hazudozók bódító mérget kotyvasztanak
számunkra” – írja Thomas Mann a Doktor Faustus-ban.
romantikus szemléletben, s ehhez tartozik a patetikus ellentét a
művészsors és a polgári életmód között.(…) gyűlölöm az értelem bűvös
megvetését, az igazság gaz eltorzítását, az olcsó mítoszokban való ordenáré
kéjelgést, devalválódott értékek vétkes azonosítását azzal, amik egykor
voltak, gyűlölöm az ódon, tősgyökeres hívő és hiteles ősnémetséggel
való ocsmány visszaélést, gyalázatos végkiárusítását mindezen javaknak,
amelyekből a lelkiismeretlen hazudozók bódító mérget kotyvasztanak
számunkra” – írja Thomas Mann a Doktor Faustus-ban.
Rémlik valami. Itthon ügyes, zseniális hatalmi praktikának hívják. Kiépült,
megvan, a miénk.
megvan, a miénk.