N. Vadász Zsuzsa
“Fogy a levegő Orbán Viktor körül, őt és a Magyarországát már bajkeverő, a közös fellépést folyamatosan akadályozó, a konszenzust gátló, de legalábbis nehezítő szereplőnek tartják” – mondta Simonyi András a NATO északi bővítése apropóján a Hírklikknek adott interjújában. A korábbi magyar NATO-, illetve washingtoni nagykövet szomorúnak és egyben tragikusnak tartja, hogy Orbán Viktorra ráégett a Putyin-pártiság bélyege, s attól tart, ezt a körülötte lévők ma már nem merikmegmondani a miniszterelnöknek. Pedig a jelek szerint már az amerikai konzervatívoknak is elegük van Orbánból. Annak pedi g szerinte politikai tisztogatás ízevan, hogy a magyar hadseregből kirúgtak 180 magas rangú katonát, főtisztet,tábornokot, akiknek nyilvánvalóan komoly NATO-tapasztalatai vannak.
Nyugtalanító írás jelent meg a napokban: az amerikai konzervatív Washington Examiner azt írta, hogy fel kellene függeszteni Törökország és Magyarország NATO-tagságát, miután egy katonai védelmi szövetség hitelességéhez elengedhetetlenülszükséges, hogy tagjai bízhassanak abban: ha valamelyiküket támadás éri, a többitagállam védő támogatást biztosít. A szerző szerint azonban a két tagállam nem tudja teljesíteni a feltételt. Ön, mint korábbi NATO-nagykövet mit érez, amikor ezt olvassa?
Eleve nagyon rossz jel, ha már erről kell beszélnünk, hogy egyáltalán szóba kerül, hogymagyar ki kellene zárni a NATO-ból. Nagyon rossz előjeleket látok, de meg kell mondanom, hogy az utóbbi időben a magyar kormány tagjai részéről látok leplezetlen Amerika-ellenességet. A két dolog együtt aggasztó. Ami pedig a citált cikket illeti: mindenképpen külön kell választani Törökországot és a Magyarországot, és persze a két országot ért kritikát. Törökország a NATO alapitó tagja, hatalmas haderővel rendelkező,Magyarországnál nyolcszor nagyobb, rendkívül fontos tagállam. Stratégiai helyzete miatt is kiemelkedő pozícióval rendelkezik, a hadserege a védelmi szervezeten belül a második legnagyobb. Más kérdés persze, hogy azzal is van egy csomó probléma, nem vitatom, hogy apackázása a finn és a svéd bővítéssel nagyon kellemetlen, de szerény véleményem szerint előbb-utóbb, a törökországi választások után meg fogják oldani.
Mi lesz az északi bővítéssel, ha a törökök kitartanak az eddigi – még tovább keményedett – álláspontjuk mellett? Arról nem szólva, hogy a finnek mindebben vétlenek.
Én azt is el tudom képzelni, hogy nem egyszerre lesznek tagok. Lát-e arra esélyt, hogy a svédek csatlakozásának késleltetése miatt Törökországot komoly retorziók érik majd a NATO részéről? Esetleg – ahogy már volt, aki ezt bedobta a köztudatba – felfüggesztenék a tagságát? Vagy kipaterolnák a szervezetből? Valóban nem túlságosan szerencsés ez a konfliktus, de meggyőződésem, hogy emiatt még nem fenyegeti Törökországot ilyen jellegű retorzió.
És mi a helyzet Magyarországgal, amely ugyancsak nem ratifikálta eddig a két északi ország csatlakozását, holott azt már tavaly őszre ígérte a kormány. A már említett – aWashington Examiner biztonsági szakértője és egyben szerkesztője, Tom Rogan által jegyzett – írás szerint Magyarország NATO-tagságát is fel kellene függeszteni.
A cikkből is kiderül, hogy Magyarország esetében egészen más ok miatt gondolja ezt a szerző. És tényleg nagyon eltérő a két “történet”. Mielőtt ezt részletesebben is taglalnám,szeretném megjegyezni, hogy maga a lap az egyik legkonzervatívabb washingtoni újság, tehát nyilván nem lehet azt állítani, hogy Sorost, meg a magyar ellenzéket szolgálja ki… Merthogy odáig nem ér el Soros keze, még kevésbé a magyar ellenzéké, amelynek tagjai még életükben nem hallottak erről a lapról, nemhogy kapcsolatban állnának vele. Tehát nulla a befolyásuk a Washington Examinerre. A lap biztonsági szakértője és egyben szerkesztője, Tom Rogan írása azt tükrözi, hogy a Republikánus Párton belül, konzervatív körökben is sajnos a legeslegsúlyosabb vád éri Magyarországot, az, hogy az oroszok és kínaiak szálláscsinálója.
Lehet okoskodni – hallgatom néha a megrendelésre dolgozó, az Oroszországgal és Kínával kapcsolatban papagájkommandóként a kormánypropagandát szajkózó “szakértői” nyilatkozatokat, amelyek azt ismételgetik, hogy Kínával és Oroszországgal békében kell élni stb. Nem is ez a probléma, persze, ezt mindenki el tudja fogadni, de csak bizonyos feltételek között. Azt ugyanis már nem lehet elfogadni, hogy két ország – s most különösen Oroszország – célja megrendíteni a demokratikus államrend működését. Mindent be is vetnek ennek érekében, beleértve a titkosszolgálati eszközöket. Ehhez képest Magyarországot gyakorlatilag az orosz titkosszolgálatok szabad játszóterévé tették. Tehát nem véletlen, hogy a Washington Examiner cikke felveti, hogy Magyarországot ki kellene zárni a szervezetből!
És ki lehet zárni? Mert azt tudjuk, hogy az Európai Unióból nemigen. Mi a helyzet a NATO erre vonatkozó jogrendjével?
Ez nem jogi kérdés, hanem politikai. Már annak a komolyabb felvetése is katasztrófa lenne az országra nézve. Azt tudjuk, hogy Orbán nagyon jól kiismerte az EU jogi labirintusát, s mindent jogi útra terel, hiszen tisztában van azzal, hogy ezzel részint lelassítja a folyamatokat,másrészt azt is ügyesen kitapasztalta, hogyan lehet előnyére fordítani a jogi eszközöket.
Vannak ugyan veszteségei, ám igazi nagy csatát még nem veszített. De isten mentse meg Magyarországot, ha komolyan felmerül a NATO-ból való kizárása vagy akár tagságánakfelfüggesztése!
Merthogy? Nem érdemes ezzel foglalkozni most. Az a fontos ugyanis, hogy drámai módon megroppant a Magyarország iránti bizalom a NATO-ban. S ennél súlyosabb vád nem érkezhet egy olyan szervezettől, amelynek a lényege a bizalom és a titkosság. Amikor ez bekövetkezik, akkor vannak a reakcióknak fokozatai, a kár súlyosságának a függvényében. Ezek sorában az utolsó lépés lehet a kizárás. És a felfüggesztés? Ahogy a Washington Examiner is szóba hozta lehetőségként? Erre már volt precedens. Például Portugália NATO-tagságát gyakorlatilag felfüggesztették a Salazar-rendszer összeomlása után, a kommunista Alvaro Cunhal irányítása idején, amikor megrendült a bizalom az ország iránt.
Mivel járhat egy ilyen felfüggesztés?Például korlátozott információmegosztással, nem vehet részt a NATO Tanács ülésein, ahol érzékeny ügyeket tárgyalnak, nem vonják be az ezzel sújtott tagállamot bizonyos politikai kérdésekbe stb. Sok fokozata lehet ennek a lépésnek. A felfüggesztés politikai kára azonban felmérhetetlen. Elképzelhetőnek tartja, hogy Magyarországot ezzel tényleg megbüntetnék a partnerek a kormány eddigi és jelenleg is folyó viselkedéséért? Maradjunk annyiban, hogy el tudok képzelni olyan helyzetet, hogy nem lesz elég a bizalom megroppanásának az orvoslására az sem, hogy a kormány a GDP 2 százalékát valóban rákölti a haderőfejlesztésre, még ha Orbán Viktor a feje tetejére is áll. Merthogy ez nem anyagi kérdés, van, amit pénzzel nem lehet megvásárolni. Ön szerint ezt látják a Karmelitában Az ominózus Washington Examiner-cikk figyelmeztető jelzés volt, azt azonban nem tudom, hogy komolyan veszik-e Budapesten. Ilyen kaliberű, ilyen beágyazottságú újságíró nem dobálózik a szavakkal, s különösen nem a vádakkal. Ez egyben az amerikai konzervatív politikai establishment nagyon fontos és befolyásos köreinek a jelzése is. Itt nem arról van szó, hogy egy elszigetelt újságíró megírja a véleményét, ami kizárólag a sajátja. Ezen talán el kellene gondolkodni. A teljes cikk itt olvasható: https://hirklikk.hu/kozelet/magyarorszag-tul-sokat-veszit-orbanek-totalis- szereptevesztesevel/410951?fbclid=IwAR2B3Vg1RsGkk5NJYeYGgu3FDY2cn0BrCTebLSu jgdb4KRQexZCPhyo61iw